Anno

a lemezen lesercegett a blues
róla közben lekerült a szoknya
tudtam, szíve csak a pénzemhez húz,
legyen neve Líz, vagy akár Szonja ;
látszott, a szakmáját már szívből unja...
szeme körüljárt, mint óvatos hiúz

a pénz ki volt készítve az asztalon
ő Szűz Mária képét nézte a falon...
párás szemét elfutotta a könny
de aztán úrrá lett arcán a közöny
és mindegy volt ki vagyok, kié a kéz
csak legyek ha lehet mihamarabb kész...

nem volt az egészben semmi személyes
a végén a kicsikart kéj is oly sekélyes…
hiányzott bármi, talán csak egy gesztus,
de maradt a lényeg: a pénz és a szexus
aztán elkopogott gyorsan a tűsarok
és kiélten, rekedten megszólalt a rock.