félúton keresztbe
dús völgy, szikár
sziklacsúcs között.
Ködben botorkálva,
utakat tévesztve,
csoszogva, csúszva
küszködök, jövök...
fuldokolván, úszva
kékfehér falon áttörök;
kettétört köveken,
gyökéren gyilkolódva
csak jövök felfelé,
csak jövök, jövök..
Nem én vagyok
az első, se utolsó
e zarándoklat
örökkén örök.
Csobbanó test zuhan
a jéghideg folyóba,
véle minden bánat
és kihunyt örömök.
Hozzászólások