tűnődésemből felrezzenek
 mert falon át harsognak vad zenék
 alattunk a földszint három bében
 dzsesszt hallgat épp az új nemzedék
 kornétok recsegnek és pisztonok
 a részeg ritmus füstként imbolyog
 néha elaltat, oly ravaszul monoton
 mikor nem szól a B-tenor szaxofon
 aztán rázendít újból a kórus
 ami csak kifér a rézcsövön
 dübörög, omlik, összedől minden
 jaj, nem marad itt már kő kövön
 aztán mégis csak összeáll valami
 ami immár homogén szövet
 felfénylik két fekete arc
 két pokolból jött követ…
 vokáljuk mégis angyali
 égi harmóniákat követ
 de ordítás hangzik odalentről
 üvölt egy megvadult apa
 véget ér a magányos buli
 tespedhet már az éjszaka
 
 
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hozzászólások