Anno

az eső már elállt,
óvatos fény csillan
a nedves köveken
olvasást mímelve
ülök a padon
s a magányos peronon
várom, hogy megjöjjön
a megkésett szerelem

hogy ideér egyáltalán
ma, holnap, holnapután?
sajnos azt nem tudhatom
ez most a legfőbb bajom

a legfőbb bajom nekem
- magamban dúdolgatom -
sajog a hátam, fáj a fenekem
ezen az ócska padon

csalókán csillog a fényreflex
zörren újságlap, zacskós keksz
- utolját válogatom -
ezen a kemény padon

összehúzom magam
és a kabátom
magam előtt mindig
karcsú testét látom
hajában gyöngéden
babrál a szél…
- Nézd csak, anyu,
a bácsi magában beszél!