A novemberi szél könnyet csalt a fiú szemébe. Megállt egy pillanatra, és a homlokába húzta kötött sapkáját. Egyedül haladt a korán besötétedett utcán a belváros irányába. A járda csaknem üres volt. Az úttesten a kivilágított személygépkocsik, autóbuszok könnyen haladtak. A péntek délutáni csúcsforgalom lepörgött.
Örült a magánynak. Hosszú ideje nem kívánta az egyedüllétet. Balesete után mindig volt körülötte valaki. A kórházban, bár megtehette volna, soha nem feküdt külön szobában. Inkább elviselte a másik ember kellemetlenségeit, ami a közös együttléttel járt, minthogy magában maradjon. A pszichológusnő örült ennek. Mondta, hogy megkönnyíti az ő munkáját is. Az egy év alatt, amit egy Bécs melletti rehabilitációs klinikán töltött, gyakran meglátogatták szülei. Felváltva jártak testvéreivel. Mindig jólesett, amikor bejöttek hozzá néhány órára. Csak anyja tehette meg, hogy egy-egy éjszakát ott töltsön a professzornő által felajánlott szolgálati szobában. A szálloda, vagy a vendégszoba nagyon sokba került. Az alapítványtól, ami a klinikát fizette, nem kívánhatták, hogy azt is állja.
Mióta itthon van, a család nagy szertettel veszi körül. Ma sem akarták egyedül elengedni.
- Elkísér öcséd, legalább levegőznek egy kicsit Valival – mondta anyja.
- Nem. Egyedül szeretnék.
Tudta, hogy öccse egyetemista barátnőjével szívesen vele tartanának, ha kérné. De látta, hogy a lány szeretne inkább egyedül maradni a testvérével. Meg is jegyezte hazatértét követően: mennyire megemberesedett ez a srác. Meg hogy csajozik is, ami korábban nem volt rá jellemző. Barátnőt sohasem hozott fel eddig.
Vali elsőéves német szakos hallgató volt. Néha segített nekik. Jól bírta a németet. Most a kishúgát is lerázta, pedig ő mindig meg tudta puhítani hízelgésével, babusgatásával.
Nagyon szerették egymást. A szelíd szőke kislány serdülő korában volt. Hullámzó érzelmei által keltett hisztizéseiből csak idősebb bátyja beszélgetései tudták kizökkenteni. Az érthetetlennek tűnő vad ragaszkodását, csimpaszkodását mindig elviselte. Ezt a csitri rendszerint kihasználta.
Örömmel nézelődött egymagában. Óvatosan haladt át az útkereszteződéseken.
Kicsit megállt a Népkert előtt, a sarkon lévő állatklinikánál. Világos volt benn. Egy fiatal fiú éppen akkor vitt be az ölében egy szőrmók ebet, aki láthatóan rémült pofával szaglászott körül, és időnként belenyalt gazdija képébe. Az üvegajtón keresztül még látta, amikor a kutyus a vizsgálóasztalra került, de aztán továbbállt, mert a rendelő furgonja a parkolóba hajtott. Nem akart szemtelen bámészkodónak tűnni.
A liget fái elvesztették lombjukat. A barna leveleket a földről az időnként feltámadó szél felkapta, meglobogtatta, és odébb letette a kandeláberek sejtelmes fényében.
Tavasszal jó lesz kijönni – gondolta – és a haverokkal, akikkel végre fel kell venni a kapcsolatot, elhülyéskedünk.
Zsazsával is kijövök ide. Lehet, még tavasz előtt. Zsazsa ott dolgozik a számítógépek forgalmazásával foglalkozó üzletben, ahol ő is.
Apja kapcsolatai révén szerezte ezt az állást. Néhány nap múltán, amint hazaérkezett, máris munkába állhatott. A vidám, jó hangulatú fiú azonnal beilleszkedett a társaságba. Zsazsa, a kicsit duci huszonéves lány, folytonos fogyókúra kísérletei miatt gyakran morcos és kedvetlen volt. A fiú nem vette komolyan erőlködéseit.
- Mit kínozod magad Zsa! Nem is lennél az, aki vagy, ha lefogynál. Van, aki megbolondulna, ha ilyen gömbölyűhöz jutna, mint te! – mondta a lánynak minden meggyőző erejét bevetve.
A lány hitt neki. Hálás is volt érte. Hamar összebarátkoztak, és láthatóan jól érezték magukat egymás közelében.
A Népliget sétányain nemigen mozogtak. Néhány pár összekarolva, láthatóan a Vigadó felé igyekezett, ahonnan csalogató diszkó-zene hallatszott. A buszmegállóban egy csapat suhanc, vállukon hoki-korcsolyával nagy hangon óbégatva nyomult a jégpálya irányába. Megvárta, míg elcsörtettek. Mosolyogva nézett utánuk. A fiúk ordítozva, a lányok pedig párosával, sustorogva közelítették meg a jégstadiont.
A mostani divat szerint a lányoknak (hálistennek) ki- kivillan csupasz köldökük a rövid pulóver és a csípőig sem érő farmernadrág közül. Szép látvány a gömbölyded csípők, meg a két gödröcske, némelyik között ingerlő tetoválás… Idáig jutott, mire a hatalmas művelődési ház bejáratához ért. Az üvegajtóban ősz hajú formaruhás hölgy fújta a füstöt a holdvilág felé.
- Valami rendezvény lehet – gondolta.
- Középiskola tartja a szalagavató ünnepségét. Most megy a diákok műsora. A hivataloson túl vannak. Maga is ide jött? Mert akkor elkésett! – így az asszony. Bekísérem, ha érdekli. Van még néhány szabad hely az ajtó mellett – mondta a hölgy látva a fiú érdeklődő tekintetét.
Bementek, csendben megálltak az ajtó után a széksorok között. A jegyszedő elment, miután a fiú nem akarta a kabátját levenni, csak kigombolkozott. A sapkáját zsebébe gyömöszölte és nagy figyelemmel nézte a diákok jórészt amatőr szintű, de annál lelkesebb produkcióit.
Eszébe jutott, hogy négy éve ő is azok között volt, akik a szalagot kitűzték öltönyük hajtókájára.
- Jövőre ötéves érettségi találkozó lesz. Remélem, megszervezik – gondolta.
Aztán önfeledten nevetett, tapsolt a műsorszámok közben és azok után. Ott érezte magát az ünneplők, a szereplők között. Aztán arra gondolt, amikor annak idején, a szalagavató után, az osztályok közös bankettjén összeakadt Ilivel. Ő maga végtelenül megsértődött és visszavonult, amikor a haverok (vagy vélt haverok) közé akart beülni, és a kiszemelt helyet foglaltnak nyilvánították.
A félhomályban fedezte fel Ilit. Szintén valami hasonló világfájdalma volt. Sokáig dumáltak, majd táncoltak. Egymásban kerestek és találtak vigaszt. Hajnalban hazakísérte. Végig, az utolsó járati buszon (taxira nem tellett) vadul csókolóztak. Ili szenvedélyes és odaadó volt. A sötét, és szerencsére fűtött lépcsőházban szeretkeztek. A lány nagyon boldog volt. A fiú is. Egy órát gyalogolt hazáig, boldogan, mámorosan, büszkén és elégedetten.
Rádöbbent, hogy azóta sem találkozott a lánnyal. Nem is keresték egymást. Most nagyon jólesett rá gondolni.
Gyorsan összekapta magát, mert a színpadon a búcsúzkodás folyt, ami a műsor végét jelezte. Igyekezett kifelé, hogy a tömeg kitódulása előtt el tudjon menekülni.
Sikerült. Hazafelé vette az irányt. Tele lelkesedéssel, nagy tervekkel a fejében haladt.
Fázósan húzta össze meleg dzsekijét a mellén. A sapka a homlokában, leszorítva hosszúra nőtt haját, melegítette.
Egy pillanatra úgy érezte, a lába fázik. Aztán elhessegetett minden egyéb gondolatot, és arra koncentrált, hogyan intézi jövőbeni dolgait. A távoktatáshoz a lemezeket, a könyveket meg kell kapnia a napokban. Beiratkozik a könyvtárba. A megyeibe, meg az egyetemibe is. Kap kedvezményt, hiszen ő is egyetemista lesz. Zsazsát is ráveszi a tanulásra. Tudta, hallgat rá. Jó volt a lányra gondolni. Kedves teremtés.
Ekkorra a házuk elé ért.
A földszinti ablak függönye mögül kishúga varkocsos buksija kandikált ki. A függöny összecsapódott, és néhány pillanat múlva a szöszi mellette termett.
Lehajolt, megigazította a fiú szétcsúszott lábait, és segített betolni a liftbe a kerekesszéket.
Hozzászólások