mi lesz a fákkal, ha csak a levelekről írsz,
a folytonos változásról, grimmi hableányok-
kal tűzdelt hullámokról, vajon most épp
mit visz a víz - a Dunára gondolsz, aztán
a Tiszába lépsz; mindig van egy Közte -
csónakokkal ringatod magad, ujjaid egymás-
ba fonódnak, jön egy megint, hogy hullik
a levél - vörös, mint az élet, vagy barna,
mint a szádra száradt vér -
nem gyűjtöd albumokba
csak préseled, mélyre, beléd
ahogyan Istent gyűrködi
fából ácsolt lapon
éjszakánként
az ég
Hozzászólások