Olvasnivaló (67)
Sorrend
A park az üdülőhely déli szélén, enyhe lejtőn nyújtózkodott. Látszólag minden szabályosságot elkerültek a zúzottkővel borított, keskeny utak a gondosan nyírt, füves rész között. A sárga keramitkővel szegélyezett, szürke a
Harmatba botló hajnali vállak,
türkizbe forduló reggeli kék,
messzibe nyúló halk akarattal
sóhajok küldenek túlféli fényt.
Barnuló fákon zizzenő lombok,
sárba, ha mártják a rongyos esőt,
görbülő hangon a sárgarigó
átfuvolá
türkizbe forduló reggeli kék,
messzibe nyúló halk akarattal
sóhajok küldenek túlféli fényt.
Barnuló fákon zizzenő lombok,
sárba, ha mártják a rongyos esőt,
görbülő hangon a sárgarigó
átfuvolá
mondom, a sorsok a végén
már a küszöbön együtt törölnek lábat,
kiszólásra várnak, … megszokták,
itt a porban, itt már
a megszólalásig hasonlóak,
egyformán sárosak, kimosakodtak,
a tulipánokból maradtak …
végül szagtalanná
már a küszöbön együtt törölnek lábat,
kiszólásra várnak, … megszokták,
itt a porban, itt már
a megszólalásig hasonlóak,
egyformán sárosak, kimosakodtak,
a tulipánokból maradtak …
végül szagtalanná
hantolatlan
tömegben
átkapartan
a túloldalra
avar takart
sorsok
bomlottak
történetük
rohasztott
ne halld
a jajt
ne halld
a hazát
ne halld
bitó-golyó
bocsánat
kérő sóhaját
égbe faragják
kopjafák
vért
pirosat
szabadságot
szű
Őrület hajt át az embertengeren,
Milliárdnyi és mind más ,
Bár egyformának teremtetett.
Amint cseperedni kezd,
Hágni akar és hatalmas lenni,
Asszonyt, vártát, hegyet.
Szeretni, vagy csak
Szeretkezni, magját szétszórva
Me
A hosszú nevű hivatalban
nagy sokára mégis elfogadtak.
Közönyös-udvariasan,
magukban felsóhajtva,
kedvemért könyvállványt is
tologattak,
míg porlepte
aktám előkerült
és titkos életemre végül
fény derült.
Meglepően vastag
