Olvasnivaló (67)
Sorrend
Hideg vér sem csörgedez már,
Megkeményedett szívünk nem pumpál eret,
Magába szívó sár borít be mindent,
A megóvó gondoskodás nem nyert teret,
Csak a számító semmittevés várja,
Rablott pénzén ülve, számolva azt,
Hogy az
- Vannak ugyan, akikben kételyeket támasztott az, hogy a két hónapja még a sziveszteri ügetőverseny nagy esélyesének kikiáltott Meggyvermut nagy csalódást okozott az előkészítő versenyen elért szerény eredményével, és most inkább a kitűnő formát muta
Mint az utolsó tétova gyűrű
a pocsolyába dobott kő körül,
melyet könnyű kéz pöccintett oda,
halványul el egy árva gondolat.
Az est kinéz a ház mögül,
árnyékba lép a gyönge fagy,
kémények füstje útra ül,
szemem sarkában könnye
Felhő fekszik
félúton keresztbe
dús völgy, szikár
sziklacsúcs között.
Ködben botorkálva,
utakat tévesztve,
csoszogva, csúszva
küszködök, jövök...
félúton keresztbe
dús völgy, szikár
sziklacsúcs között.
Ködben botorkálva,
utakat tévesztve,
csoszogva, csúszva
küszködök, jövök...
Ködben, felhőben
fuldokolván, úszva
kékfehér falon áttörök;
kettétört köveke
fuldokolván, úszva
kékfehér falon áttörök;
kettétört köveke
A levegő hideg mint egy pohár abszint.
Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia
Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia
Harmatba botló hajnali vállak,
türkizbe forduló reggeli kék,
messzibe nyúló halk akarattal
sóhajok küldenek túlféli fényt.
Barnuló fákon zizzenő lombok,
sárba, ha mártják a rongyos esőt,
görbülő hangon a sárgarigó
átfuvoláz
A hosszú nevű hivatalban
nagy sokára mégis elfogadtak.
Közönyös-udvariasan,
magukban felsóhajtva,
kedvemért könyvállványt is
tologattak,
míg porlepte
aktám előkerült
és titkos életemre végül
fény derült.
Meglepően vastag
Nagyon szeret engem a gazda. Mit is kezdenék nélküle? Gondoskodik rólam, majdnem minden második-harmadik sötétség után, miután a sárga világos pöttyöket és nagy sárga etető tálat nézegettem, gyönyörködöm bennük és énekelek nekik, ad ennem.
Vigyáz rá
Lelkem kilépett otthonából
most itt lebeg felettem,
közönyösen nézi szendvicsem,
melynek felét már megettem
és a csésze alján sötétlő üledéket.
Vagyok én, a lélek és volt egy test-otthonom.
Tűnődve nézem a köztük levő léket,
Kacska ágon dalnok ül,
nádon levél hegedül,
cinke lánynak nyitni kék,
felhőt húzó csacska szél
átbukdácsol vállamon.
Tócsából kelt hajnalon
Nap nevet, én hallgatom.
Kukák közt egy macska áll,
párját várva rám talál
vödrömet, ha ürítem.
Ma láttam egy tanyát összedőlni, csak varjak keringtek
körötte hangos károgással, azt lesték, találnak-e még
valami ehetőt, mit kicsíphetnek a romok közül, nem
tartozva senkinek tettükről őszinte számadással, mintha
csontvá
körötte hangos károgással, azt lesték, találnak-e még
valami ehetőt, mit kicsíphetnek a romok közül, nem
tartozva senkinek tettükről őszinte számadással, mintha
csontvá
Azok a részeg hajnalok,
mikor a Zagyva mocskos vize felett,
a szétesni készülő öreg fahídon ballagok,
számon Margó ginnel kevert rúzsos csókja
/pincérlányként bőkezűen osztogatta/
felsejlenek bennem magányos éjszakákon.
Ne
Nem láthatom ősz ráncodat, mely
búgó imádsággal sejlik gyermeked
szakadt ábrándjában. Találkozunk,
találkozunk az örök Igazságban.
Most még színezve haladsz, lehet
hogy meg sem őszülsz, mint virág,
melyről a dér visszaszé
