Publicisztika

„Valami történik velünk… ennyi ember még soha nem reagált” – jelentette ki Geszti Péter (alias lüke Aladár), mivelhogy rengeteg kommentet és számos kérdést kapott egy bejegyzését követően, amelyben azt állította: „Mark Carney kanadai miniszterelnök történelmi beszédet mondott minap Davosban. Egyesek szerint olyan jelentőségűt, mint amilyet Churchill Fultonban nyolcvan évvel korábban, amikor is úgy fogalmazott: “vasfüggöny ereszkedik a kontinensre”. Az a nyilatkozat is egy korszakot nyitott, valamint Carney-é is azt teszi.

Geszti úgy érzi, amíg nem talál okosabb választ arra, miként lehetne jobbá tenni a világot, addig érdemes „a legnagyobbakhoz” fordulnia iránymutatásért. Posztjában meg is osztja Weöres Sándor: Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat! című versét. A vers ugyan nem jó, nem szép, nem is költői és igazán nem is éles elméjű. Mondhatni csupán egy, a szocializmusban felfuttatott ember szájából kibuggyant alapszintű, dorgáló gondolatsor gyenge irodalmi színvonalú fércmunkába foglalása. Tulajdonképp – még egy lépcsővel alacsonyabb szintű – hétköznapi megfogalmazásban annyit üzen: fogd be a szád, ne dumálj, inkább egyél, mosakodjál sűrűbben, mert büdös vagy és ne szólj bele a profik dolgába! Megmondóembereink úgyis közlik, hogyan lehet kifogni a vitorlákból a szelet, politikailag képzett kádereink pedig a tiszta és csendes, maszekban megreparált milliók izmos hátára kapaszkodva könnyedén megoldják, hogy az emberiség megmaradjon. 
Weöres megmondóember ezt az okosságát mindenképp benézte, mert a mohó fegyvereseket, a világ zsarnokokait a csendes, jóltáplált, megmentett (valójában a mocsokból kipucolt) és egészségileg kiváló állapotú embertömegek gondolkodása különösebben nem befolyásolja. Ők rendelkeznek hatalommal, náluk vannak a fegyverek (a kémprogramok és a vízágyúk, nekik dolgozik az igazságszolgáltatás), így ők döntik el a sorsunkat a Weöres-féle "legnagyobbjaink" aktív eszmei asszisztálásával. 
No, de ennyi említés elég is a politikáról, hiszen irodalmi oldalon vagyunk. 
Az irányadó írásról szintén csupán annyit, amennyit megérdemel, hiszen messzemenően jobb alkotásokat, frappánsabb műveket publikáltak már tagjaink bőven a portálon. Weöres versében nem használ fel értékelhető költői eszközöket, a rímjei elborzasztóan disszonánsak. A mű szótagszáma, rímképlete kusza, mondandója, ahogy fentebb kifejtettem, érdekelten mondvacsinált. 
No, de kik is mérlegelik mindezt? A Facebookon már "NÉGYMILLIÓ-KÉTSZÁZEZER megtekintésnél jár a tegnapi posztom" , írja nagybetűvel Geszti, ami nyilvánvalóan demonstrálja, hogy fejlett ízlésű világunkban már nem számít a minőség, nem számít a gondos, precíz munka, csakis az ismert celebek megosztásai (még csak nem is saját gondolatai) alatti észvesztő tolongás a fontos. Abba a csapatba szeretne tartozni minden jól táplált, tiszta és felgyógyult júzer, akik különös érdem és minőségelvárás nélkül magasra emelik kis országunk nagy egójú celebjeit.

 Íme a vers, ami Geszti meglátása szerint példaértékű:

Weöres Sándor: Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat!

Magad szájába rakd az ételt,
erőddel ajándékozz minket.
Magadat gondozd-fürdesd,
tisztaságoddal ajándékozz minket.
Amíg magadat nem gyógyítod,
ne gyógyítsd a társadalmat.
Amíg magadat meg nem mented,
ne mentsd meg az emberiséget.
Ha önmagát javítaná
száz ember, ezer, millió:
a mohók hiába futkosnának,
a zsarnokok zászlóért, fegyverért
hiába kapkodnának,
puszta levegőt markolnának:
a társadalom meggyógyulna,
az emberiség megmaradna.