Publicisztika

Meggyőződéses konzervatív polgárként időnként bele-belenézek Bayer Megmondóember Zsóti show-jába, aholis konzekvensen leszűrhetem, mely hírek fontosak éppen a hatalomnak. A citált események persze nem hatnak rám újdonságként, mivel – nyugodtan mondhatni – már mind lejárt lemez, hiszen napokkal korábban szembejöttek velem a világhálón. Annyira azonban mégis hasznosak, hogy követhessem, jelen állapotban mi a jobboldali főcsapás iránya.
A témák taglalásában jómagam alapvetően egyetértek Zsótival, csupán arrogáns stílusa nem tetszik, illetve az, ahogy magyar–történelem szakos tanárként – kivételes hatalmát élvezve – gyakran, és kiemelt nyomatékkal káromkodik. No, nem a folyamatosan kisípolt, szemérmesen csúnyának ítélt szóhasználatára gondolok, hanem a szükségtelenül durva anyázásokra.

Bayer legutóbbi műsorában éppen a kulturális és innovációs miniszterrel értett mindenben egyet, bemutatva a brüsszeli mocsok kritikán aluli mélységét, amikor bizony az EP képviselők olyat is megkövetelnek, ami rájuk abszolút nem vonatkozik. Fel is tette a kérdést Hankó Balázsnak:
– És mit válaszolnak ilyenkor a brüsszeliták?
– Nem tudnak ilyenkor válaszolni, egy értelmetlen, brüsszelita kódnyelven beszélnek, amely nem vezet sehonnan sehová. – felelte az elegánsan kiöltözött, ám Zsótitól szemlátomást mégis tartó Hankó.

Kódnyelven beszélnek a brüsszeliták? Vagy talán csak a mi miniszterünk nem értheti, mivel ő DOS-ban van programozva…? Zsótival viszont tökéletesen egy húron pendültek nemcsak a felelősgyártásban, hanem a magyar nyelv „hadd” kifejezésének eltorzításában is. Bayertől egy ilyen „nüansznyi” nyelvi hiba persze már teljesen megszokott, de hogy maga, a kulturális miniszterünk sem tanulta meg a nyelvünket, az már felettébb szomorú. Hankó ugyanis teljes természetességgel azt tudta mondani:
– Hagy hozzam ide a csütörtöki emlékemet…
Hozzad persze kedves – summa cum laude minősítéssel PhD-fokozatot szerzett – kis Balázs, csak arra vigyázz, el ne hagyd útközben!

Jut eszembe: kedves amatőr író barátom jegyezte le valahol, hogy egy szorult helyzetben majdnem befosott a gatyába, ami egy hagyományos magyar megfogalmazás, és egyáltalán nem káromkodó jellegű. Mivel nem beszél latinul, nem írhatta kérkedően azt, hogy calcibus rectum in braccas. Egykori buzdítója, követője és régi iskolatársa – magyar szakos tanárnő – ezen mégis annyira besértődött, hogy azóta a még a szosöl médiában is lekerüli.
A káromkodó, hagyozó Zsótit viszont továbbra is elismeri, valamint az elegáns, kulturális miniszterünkre sem neheztel a magyar nyelv nemismerése okán.

Lehetséges az, hogy egyeseknek a magyar nyelv is kódolva jelenik meg? A titkos kódok pedig netán azt súgják, Quod licet Iovi, non licet bovi?