Egyesek már minden káros dolgot kipróbáltak. Hedonisztikusan éltek – mulatoztak, herdáltak, pocsékoltak, tékozoltak, korrupcióban jeleskedtek, öncélúan harácsoltak, tiltott szerekben és kapcsolatokban turkáltak, mindamellett haszontalan utazásaik során ezerszer jobban szennyezték a környezetet, mint az átlagember.
Ők azok, akik már gyerekként is veszélyesen éltek: letördelték a szurkos kerítésről a kátrányt és úgy rágcsálták a fekete göböket, mint más a rágógumit. Mára viszont a realitástól annyira távol kerültek, hogy iszonyatos háborúkat vizionálnak, amelyek borzalmai utolérnék elszállott ingerküszöbüket, amelyek vérontásban és a kisemberek otthonainak lerombolásban meghaladnák az eddig ismerteket.
Ehhez képest te, az átlagos kisember, munkád végeztével serényen nekilátsz gatyába rázni a házad körüli, százholdas pagonynak semmiképp sem tűnő birtokod. Sürgetnek a tavaszi feladatok. Keményen dolgozol egész héten, ásol, kivágod az elszáradt tujákat, újakat ültetsz, ám most ciprust, reménykedsz hátha az jobban bírja. Pótolod a füvet, ahol ritka és levágod, ahol nagyra nő. Veteményezel, palántázol és természetesen sűrűn öntözöl. Korábban visszametszett fáidon, értő szemmel vizsgálod a virágból fejlődő terméseket. Számba veszed a szőlőindákon megfogant apró fürtöket.
Virágoskertedbe egynyári növényeket ültetsz, és rendezed az évelők bozontját. Takarítod a kerti utakat, tisztogatod a térkövet. A levágott gallyakat – okos gépeddel felaprítva – újrahasznosítod, így értékes mulcsnak felhasználhatod a virágágyásokban. Idén is teleülteted balkonládáidat friss muskátlikkal, illatos violákkal, színpompás petúniákkal, kihordod üvegházadból az áttelelt dísznövényarzenált és újrakomponálod a teraszod hangulatát.
Vasárnapra méltán elfáradsz. Gondolod, pihensz egy napot. Még reggeli előtt – ellenőrizve a heti munkád – csak körbejárod a birtokod. Meglepetten konstatálod, hogy a kertedben pusztító háború tört ki.
Éjjel vakondhordák túrtak, gányoltak, kifúrtak, beástak frissen épített ágyásaidat meggyalázva. Már korán reggel rikkantgató rigóhadak garázdálkodtak virágaid között, méterekre kikotorva a mulcsot és szétszórva a térkövezett járdán. A szomszédból átkíváncsiskodó macskák csúnyán szétkaparták veteménysorod nagy igyekezetükben, hogy betemethessék a frissen gereblyézett földbe gondosan elhelyezett szagos végterméküket. A szomszéd kutyák pedig látva mesteri munkásságodat, reggelre folyékony „térdszalag renddel” tüntették ki kerítés menti ágyásaidat. Foszlánnyá marcangolva a zsenge palántáidat meglátogatták a csigák és haverjaik, a homeless csigák is. Törzses rózsafáidat pedig egy nap alatt ragacsos levéltetűk hada lepte el.
Reggelizés és néhány magnézium-biszglicinát kapszula után megnyugszol és rádöbbensz, hogy tulajdonképp még szerencséd is van, mivel környékeden nem lófrálnak medvék, farkasok és gímszarvasok. Nem beszélve az elefántokról, amelyekről annyit tudsz, hogy időről időre még a porcelánboltban is megfordulnak.
2026-04-19
Hozzászólások