Gyertek, szavak, gyertek csak ide!
Hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
bár csituljon kissé éhes görcse.
Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.
Én, mint az ujjam, egyedül állok,
pénzt sehol, csak munkát találok.
Lehet, hogy nem jól keresem,
mert mindig üres a zsebem.
„A pénz is oda jár, hová megszokta,”
- ezt még a dédapám is mondta,
s azt is, hogy „ördöge van neki,
hol nincs társa, nem szereti”.
Hozzám ugyan minek is jönne?
Hisz a vécén leöblítődne!
Beletömném négy éhes szájba,
s nem tenném csinos bankszámlára.
Sovány kis vers, nincs sava-borsa.
Témája is lerágott torzsa,
és nem futotta költői képre:
metafórára, epitétre...
Hozzászólások
"...kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje."
- mindig könnyebb minden, pedig valójában semmivel nem különbek ők. Valójában csak a bennfentes információ az, ami elválaszt szegényt és gazdagot leggyakrabban, nem kimondottan a tudás.
Aztán persze olyan is akad, aki belebukik a káeftéjébe, mert az előírások szerint szeretne, becsületesen megélni. Az meg ugye nonszensz, mert a szabályok is eleve a csalásokra, csűrés-csavarásokra spekulálnak (abból indulnak ki), eleve keményen túl vannak húzva.
Nem is olyan sovány ez a vers, van benne elegendő "kakaó", sommás és a hangvétele is kifejezetten humoros. Ráadásul még találtam egy (számomra) új szót is benne: epitet, ami ugye díszítő jelzőt takar.
Gratula!
2010. március 11.