Híres lett városunk, nagy dolog történt ott,
furcsamód esett meg az a titkos légyott,
mert lesántult máma a vasorrú bába,
kétszázhúsz volt csapott reggel az orrába.
Szépen indult napja, vígan igazgatta
reggel még az orrát, végre ne izgassa
az a fránya pirszing, mit a fura divat
miatt minden reggel utálattal kirak.
Repdesett, ujjongott, romlott agyacskája,
seprű a jobbjában, baljában macskája.
Vőlegénye várta, az a Luci Feri,
ki forgószelekben, a pedált tekeri.
Az udvarra lépve dühe lobbant nagyra,
villanydróton trilláz cinkék énekkarja.
Utálja e népet, fecskenéppel egybe,
mert zajongnak fülébe, reggel délbe este.
Az a sok villanydrót kotta volt az égen,
hangjegyekként ültek, mint a dal, akképpen,
cinke, fecske, rigó, és még mennyi madár,
egymást tanítgatták, mint egy énektanár
Megszédült a némber, szeme kerekedett,
sikolyától ablak összerepedezett,
hiába nyávogott vinnyogva macskája,
zengett a drótokon madarak trillája.
Seprőjének nyelét szorosan ölelte,
szemét a drótokra igencsak szögezte,
dühének nyilait látásával lőné,
s a világot földdel tenné egyenlővé.
Lába közé kapta, kopottas járművét,
röppent, hogy kiélje csúfondáros tervét:
egyesével fojtsa beléjük a lelket,
s kiterítve lássa mindet egymás mellett.
Suhant is villámként drótok közt cikázva,
bár a kis sereg ezt még jobban csinálta.
Cinke csivit innen, fecske fecseg onnan,
seregély utánoz hangot valahonnan.
Dühe a némbernek elvette az eszét,
káromolt, sikongott, lengette a kezét.
Cikázott drótok közt, hangjegyeket űzve,
nem is érzékelte, mint rohan a tűzbe.
Kicsi fecske épp ott tanulgatott szállni,
és az apró vagány nem tudta megállni,
hogy piciny szárnyával csipiszt ne mutasson,
ettől a sok madár, vasorron mulasson.
Fordult is a bába a fecske nyomába,
hogy gyilkoljon újra, ahogy az szokása,
ám a langy melegnek billentette szele,
rút orrán a pirszing drótba akadt bele.
Villám lobbant ettől, elolvadt a vasorr,
átkát üvöltötte: pokol vigyen akkor.
Gyere értük drágám, édes Luci Feri,
te legyél, ki mindet mostan agyon veri.
Ott termett az ördög, haverjával nyomban,
belőlük a jókedv azonnal kirobban.
Nevettek a bábán, hisz az orra helyén,
arcának közepén, csipiszt hordott szegény.
Szepegve botorkált vőlegénye után,
tegyen rendet arcán, ne nézzen ily bután.
Pokol tornácán ül, várja orrocskáját,
hogy a Luci Feri megműtse hibáját.
Hozzászólások
Mosolyogtató, vidáman mesélős sorok mindamellett, hogy a vasorrú bábával anno gyakran ijesztgették a gyerekeket (elvisz a vasorrú bába!). Ma viszont már (a piercinges változata) inkább a madarakra gerjed. Szerencse, hogy épp nem gubbasztott a villanydróton egy rézfarkú bagoly... Abból micsoda kalamajka származhatott volna.
Gratulálok a versedhez!
Kedves Mira, valóban, ma már nem ijesztgetik a gyerekeket ilyen butaságokkal. A vasorrúnak nem sikerült a helyreállító műtétje, a rézfarkú bagolynak meg a legújabb hírek szerint addig tekergették a farkát, hogy villanymotor lett belőle. Remélhetjük, hogy még sok káros pacák úgy lesz kivonva a forgalomból hogy villanymotort, vagy generátort tekernek belőlük.
Köszönöm, hogy a cinkéket is bevetted a buliba. A cinkék viszont (ahogyan én is) nem csípik az elektromágneses térerőt, így kerülik a villanyvezetékeket. Inkább ugrálnak a fák gallyain és matatnak a bokrok lehullatott levéljászolában.
Egyébiránt igen jól mulattam a versed olvasása közben. Számomra annyira közeli, hogy hangos felolvasása elsőre is gördülékenyen ment, akár egy sokadjára ismételt interpretáció. Nos, a gyerekversíróknak ajánlom is az efféle kreatív szellemességet!
Ötös pacsi + nagy gratula!
Kedves László, a cinkék régebben nagyonis szerettek a drótokon ülni, de a vasorrú érzékennyé tette őket, így itt csak próbálkoztak, mégis hány másodpercig bírják a feszültséget. Az a helyzet, hogy ez a kegyetlen boszorka kavart mindig, de szerencsére a kis fecske kivonta a forgalomból, így megváltoztak a viszonyok a jövőt illetően, Meg is mutatom a következő kis történetben mennyire megváltozott a világ a rosszak nélkül. Az írásocska címe: Egérke műtétje.