Pitymallik immáron, fel-felvonyít egy kutya,
megkontrázza rögvest pár kakastorkú duda.
Másnapos a futár, a lyukon azért kilát,
meg sem áll kocsija, már nyomkodja a dudát.
Kertbenéző Kámea tekintete laza,
ahányszor felnit padkáz, felvisít
Olvasnivaló (26)
A történet az 1980-as évek elején lezajlott "forradalmi" eseményeket eleveníti fel.
Hatan ültek a Nysa mikrobuszban a MÁV laktanya előtt, az akácfa árnyékában.
Fellegvári – a pallér, Tatám – vagy másképp Tut (mint Tutankhamon) – a sofőr, Taxicar – a
A buszos
Akinek ilyen barátja van, mint én, annak már nincs szüksége ellenségre.
Feri nagy barátja volt az alkoholnak és a nikotinnak, de egyszer csak, hatalmas akaraterővel, egy csapásra eldobta az üveget, a cigarettát és majdnem a kanalat is.
Akkor jól indul egy dolgos este,
ha látom, hol van a kutya elesve.
Mikor meg nem, hát ráhajtok –
munkakedven dúl az átok.
Munkakedden? Már csütörtök,
munkaruhát ma sem öltök!
A szó elszáll, csak sírás marad –
egy tragédia ez a darab…
Szerintem –
Hangyányi emberek, kijelölt csapáson
vonulnak munkába, arcukon rémálom.
Elmúlt a hétvége, tisztulnak a fejek,
kezdődik újra az erőltetett menet.
Hajléktalan ágyaz, elrakja vánkosát,
a bokor alá rejti kartonvárosát -
balettozva tipeg, testét féreg
Száraz a szó, porzik: Már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.
Beindul a reggel, motorja fúj – dohog,
álmos megállóba, hetes buszként csorog.
Felszállnak t
Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -
Azóta sem tudom: több millió mellett
Valóban én győztem, vagy csak hagytak nyerni...
Maradok csörgősipkás ripacs
Dacolva világ tékozlásával
A ketté
Gyertek, szavak, gyertek csak ide!
Hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
bár csituljon kissé éhes görcse.
Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.
É
Van épp elég bajom, már csak ez hiányzik!
Negyvenkilenc fokban mindenki anyázik.
Icára gondolok, hiányzik a jó bőr,
mellé a susnyásba pár napra való sör.
Esz a fene érte, nem igen tagadom,
amikor csak lehet, jó, hogy … látogatom.
Remélem a Nap i
sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.
vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.
vár a pincér, portás, taxis,
köszön
A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.
Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen mé
csak lebegtünk, mint halak,
gyertyalángot ölelt
minden gondolat –
fogyott bő vacsoránk.
kinn esküvőt lestek –
vagy minket talán –
az étterem akvárium ablakán.
jött-ment a násznép,
menyasszony, vőlegény,
benn múltidézés folyt,
legénybúcsú – serény.
Törpe vagyok, tönkre vágyok,
egész erdőt tönkrevágok.
Erős vagyok, nem fog átok,
ám ha mégis, bosszút állok!
Rend dereng majd merre járok.
A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.
Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!
Arcán sebhely, torz horpad
lehet néha fordítva működik az evolúció?
valószínű. régen biztos az állatok is tudtak beszélni,
csak beleuntak, mint manapság az emberek.
a házasságokban gyakorolni kell a testbeszédet,
úgy sokkal kevesebb lesz a meddő veszekedés,
s eleve olyan kis
Néha zúg a harci nesz -
őrület mit Marci tesz!
Látszatra bár vérprofi, -
pofija nem angyali.
Tiszta ideg, tiszta gáz,
vele hasgörcs paroláz.
Keze remeg - nincset ad -
markában egy kődarab,
szájában egy tört tojás -
habzó nyála híg folyás.
Szeme nem
A szerző
Szépíró maca a Muci,
stílusa sem faramuci,
regénye hatalmas
szárnyaló szirti sas,
gömbölyű feneke duci.
A csöves
Pazarlóan élt a csöves,
most fekhelye macskaköves,
ha van kis aprója,
jövőjét elszórja,
zsebéből széthull
mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a kész