Irónia, persziflázs

Az udvaron keresgélt szemével Dávid, merre lehet most Bodri kutya. Kiabálni nem akart, mert így is összevissza beszéltek róla a szomszédok, hogy nincs ki a négy kereke, mert csak hiszi, hogy tud az állatokkal beszélni.

– Figyeljél ide, kispajtás, délután lemegyünk a parkba! – szólította meg, amikor meglátta, hogy a kutyus búslakodva bámulja a virágokat.

– Nem mehetek, mert a gazda megrótt alaptalanul, és nincs kedvem élni se.

– De hát mi a baj?

– Rám parancsolt apukád, hogy őrizzem a kamrát, mert sok az egér. Ki is tett egy egérfogót, hogy lessem. Lestem én, de mikor a szundikálásomból ébredtem, láttam, hogy Katácska, a szomszédék macskája éppen szaladt az egérfogóval, amiben sikoltozott az egér. Most én vagyok a bűnös, hogy eltűnt az egérfogó – pityeredett el a kutya.

– Nyugi már, valahol kivette az egeret és otthagyta. Megkérdezzük tőle, merre keressük.

– Azóta se láttam egyik macskát sem.

– Valahol pedig itt vannak, előbb láttam Cincit. – Aztán a fán ülő rigóhoz szólt a fiú – Ciripke, lécci hívd ide Katácska macsekot!

Meglepő gyorsasággal jelent meg a kerítésen lévő óriási lyuknál Cinci.

– Mit akartok? Most nem érek rá, mert szegény tesómnak kell segítenem.

– Éppen róla akarunk beszélni – vakkantotta Bodri. – Elvitte az egérfogót és a gazdám engem okol, hogy ellopták.

– Az egérfogóval van most a nagy baj – pityeredett el Cinci – Mikor szabadítottuk ki Gérkét, összecsapódott az a szörnyűség szegény hugi lábán, és nem bírjuk levenni. Lehet, hogy ettől el is tört a bokája.

– Ejnye, hát, mit játszadoztatok vele? Megehettétek volna úgy is az egeret, hogy nem nyitjátok szét. Úgy oldalazva… – Még magyarázott volna a kutya, de Cinci közbevágott.

– Mi már nem eszünk egeret. Békét kötöttünk velük, mert olyan aranyos kis állatkák. Így is elég baj, hogy az az egérfogó rácsattant. Szinte biztos, hogy eltört a farkincája és egyik lába annak is.

– Most hol vannak? – kérdezte Dávid.

– A szalma mellett. Nézd csak, a bokron túl az a kazal, ott.

– Ide tudnának jönni? Hozok anyukám varrókájából cérnát, és vannak ott pálcikák meg ragasztók is. – Dávid kicsit idegesen beszélt, annyira bonyolult lett hirtelen minden. – Nem tudom, jó lenne, ha besegítenétek valahogy. Ha Bodri a szájában idehozná Katácskát, te meg a Gérkét kapnád fel és idejönnétek?

Így is történt. Gérke és Katácska már a kerítés innenső oldalán feküdt a puha homokban, míg egyszer csak visszaért Dávid. Gérke kicsit félénken bújt Cincihez, mert ilyen közelről még sose látta a fiút, de az megnyugtatta, hogy ő szereti az egereket, és egy kisfilmet akar készíteni a félénk rágcsálókról.

– Ha meggyógyul a lábad, és a farkincád, akár főszereplő is lehetsz a filmemben – nyugtatta a picikét.

A farkinca el se volt törve, csak kicsit simogatni kellett, és már mozgott is.  Az egér már úgy tudott körözni vele, mintha valami farkincaversenyen mutogatná. Sajnos a lábacskáját be kellett gipszelni, ne mozogjon még pár nap, amíg összeforr. Ekkor a türelmét vesztett Katácska nyávogta el magát, szinte fájt hallani a sikoltó hangot

– Vegyétek már le ezt a vacakot!

Dávid óvatosan nyitotta szét az egérfogót miközben nevetve mondta.

– Ezennel levarázsolom rólad a bajt, újra használható lesz a lábacskád. – Maga se gondolta először komolyan, de valóban, kiderült, nem tört el Katácskának a lába. Örömében táncra kelt a kis csapat, hogy ennyire szépen sikerült kivergődni a bajból. A fiú csak a tenyerével verte az ütemet a táncikálóknak. Nem merte emelni a lábát, mert a táncolók egyre többen lettek, és félő volt, hogy rálép valakire. Bodri húszig tudott számolni, de ahogy végigfutott szemével a csapaton, látta, volt ott tán negyven kisegér is.

Egy sasmadár körözött felettük, de az egerek csak nevettek rajta, hisz ott volt a kisgazda, és a Bodri is, így semmi baj nem lehetett. Még sokáig bolondoztak, de közben azért tárgyalgatták, hogy valóban ki kellene költözni a házból a békesség kedvéért. Estefelé már a lakhelyről beszélgettek, hogyha besötétedik, azonnal a szalmakazal alá költöznek. Úgy is történt. Meglepetésükre igazi éléskamra volt a hely, mert a maradék búzaszemek kihullottak a szalmából a földre, és így itt boldogan élhették végig, a kegyetlen hideg teleket is.

Apa még többször rákérdezett Dávidtól, hová lehettek az egerek, mert az új egérfogókban hetek óta érintetlenek maradtak a kolbászdarabkák. Ő és Bodri csak széttárták kezüket, mancsukat, hogy számukra is titok az egész. Lehet, hogy egérországba költöztek, mert a neten is lehet olvasni, hogy megnyíltak egérország határai. Biztosan ott kötöttek ki.