A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.
Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen még nem voltam hazudós, vagy, ahogy mostanában mondják, nem vetítettem.
Különösebben nem érdekeltek még a nők, de ez nem mehetett így tovább. Némi tanakodás után meggyőztem magamat, hogy valami randit már nekem is össze kellene hoznom. Legyen már mit mesélni a barátaimnak. Akkoriban rettentően gátlásos voltam, és szöveggel is igencsak hervadtan álltam.
Gondosan felmértem a terepet. Az iskolában nem lenne jó, mert mindenki látná az ügyetlenkedéseimet. Marad az edzés.
Már vagy három éve jártam úszni. Az egyik reggel megjelent kiválasztottam, a Gitta. Nagy ravaszul a mellette lévő pályára ugrottam be. És kezdődhetett az udvarlás.
Nagyon belejöttem – egy pillanat alatt. Már vagy ezer métert leúsztunk, de még egy mukkot sem szóltam hozzá. Hirtelen ömleni kezdett belőlem a szó.
– Ráérsz?
– Rá. - Nagy dumás volt ő is.
Tovább úsztunk. Szó nélkül.
Büszke voltam magamra. Lehengereltem a dumámmal.
A monoton tempózás közepette ábrándozni kezdtem. Hogy kéz a kézben meghódítjuk a Gellért-hegyet. Elcsattan az első puszi is talán. Majd sokáig együtt járunk, térdig gázolva az élet viharaiban.
Feleségül veszem. Lesz egy palotánk a Rózsadombon, persze nem rögtön. Először, mondjuk, Rákospalotán. Egy kis mézeskalács házikó, ahol még igazi egér van a kamrában.
Aztán jöttek a rosszabb gondolatok. Az élet lehet pokol is, mondjuk, ha velünk lakik a kedves mama. Nem véletlen, hogy egy fekete macska tesped az anyósom lábánál. Tuti, hogy boszorkány. Nagydarab, kövér asszony hatalmas pofával. És csak beszél, beszél, beszél, ez már maga rémálom. Az ilyet kerékbe kellene törni. Óriáskerékbe, hogy kényelmesen elférjen.
Lassan vége az edzésnek.
Lerázom a vizet magamról, majd Gittát is.
– Akkor mikor? – kérdezi.
– Egyelőre soha - mondom biztatóan.
Hozzászólások