Végignéznénk estig hogy egy vak vigasztal,hisz' sokan vagyunk így, egy rögzült gondolattal.A vágyunk is repedt és rosszabb mint mutatja,mert pillantása halott, azt senki nem vitatja.Nézem magát.Még égeti a vágy,hogy egy szakított virágot gödörbe temessek,miközben sepri a porondot, sok porszemet lesve !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Cikk-cakkos vonalkák, rangjelzések, csíkok,életet uralták, ők voltak a kínzók .Meghasadt az elme, de tudtunk jót tenni.Harcoltunk ellene, és betudták fejezni !Csont sovány emberek, betegen vonultak.Kinyújtván kezüket, hóhér orvosoknak .Te elmehetsz máris ! Te pedig maradhatsz !Sír veled a Tűz is ! Kibírod még holnap ?Tépett rongy ruhában, dideregve várták,mit hoz majd a holnap, a válogatásnál !Szemüvegkeretek, cipők, tonnaszámra .Temetés dózerrel, szegények számára .Minden szó hamisan cseng még a fülemben.Játszhattok majd holnap ! Nem vár a kemence !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Most még itt tartok, hogy majd' kitartok.Éveimből, egy napot pazarlok.Gondos kezek egyengették utam,Nem is figyeltem, mennyi púpja van.Köszönöm utólag, ezt, soha nem felejtem.Kérésznyi emlékem, folyóvízre kérem.Toporgó perceim, mi várhat még rátok?Néhány pillanatra, még kinél ástok árkot?Nem lesz más hibás, és több bolond csütörtök !Gondolkozzak rajta, vagy mindent kitörlök ?!Processzorom fáradt, vagy a memóriám ?Elviszem bontóba, én tolom taligán !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Hajnali csillag csillog az égenHold után menne de lemarad.Deres hajnalokon minden kékül,A málna bokromat csípi a fagy.Vigyázok rá, s lépteimre, régcsúszik a talaj a lábam alatt.Zúzmara hullik, jól látom még ?Fehér lesz minden, de süt még a Nap !Fehérség terül ezen a tájon.Eltűnt mi szép volt, itt azelőtt.Belül, szívem is búcsúzni készül,dobban még párat, mint az előbb !Elmúltak régen a tüzes nyarak,őszelők nyílnak kertemben már.Hűvös kezemmel simítom most iskedvesen, borzolom az unokát.Szeretettel fájlalom a múltat.Tudom, nekem nem lesz már jövő !Elmenőben már a hajnal csillag,s fogytában van, a kevés erőm.Emlékeimben, mi mást keresek ?Halovány fényben sodor a köd,éjjeli álmomon, táncol a vekker !Maradt még számomra, egy kicsi csönd !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Kegyetlen sors várt nagyimra tavaly !Férje elhagyta, amint fuldokolt.Minden figyelmem, ő érte szorított.Ám, ahol megjelent, ott égett a talaj.Fordult a sorsa, s mégis megjavult.Március idusán, virágot szakított-átadta nekem és fülembe súgott-gyomrom azonnal, ökölbe szorult.Szemébe néztem, és jól hallottam őt.Bosszúért kiáltott, hevesen élesen.Haját simítva, csitítnám csendesen.Ma nyugtalan, és nem tudom lebeszélni őt !Temetné magát, és az egész világot !Számára az élet, kopár és sivár.Gondolatában, nem tudom hol jár.Belém karolt, míg fogtam a virágot.Aprókat nyögve, görnyedünk összeA félelem cseppje, arcomon delelNem járunk most messze a haláltólÉrezzük most is, hogy itt van közel.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Piros ceglédi kanna, ott áll a sarokban,füles kupájával, a szája bedugva.Peremre simulva, a kanna száját zárja.Hűs kútvizével, jó gazdáját várja.Cseréppipájával, füstöl az öreg úr.Meglepően hosszan, hajába beletúr.,majd szemét dörgöli, nagy ráncos kezével,de nem bánja azt sem, ha néha, könnyével.Ezer pompás csodáról álmodozott, mígbarátját várta, mert boroztak mindigha őt érte bánat, azt is megvitattákfájt is nagyon néha, mert részegnek látták.Oldódik a kedve, hű emberünknek,A csöves rádióból, hangosan nevettekDózniból tömi meg, rézsapkás csibukjátÉlvezettel szívja , kedvenc kis pipájátSzája sarkában, lóg a pipa szára,a parázs melegét, tenyerébe zárja.Komótosan nézi, és élvezi a füstjét,megrágja, kifújja, s megtörli a szemét.Szelíd tekintettel néz a kupákra.Megérkezett éppen, rég látott komája.Hogyan is tudnák, felejteni egymást!Újra teletöltik, mind a két kupát.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Földi utak között,csillagszemek mögött,esőcsepp honában,felhők alatt lágyan,minden élet fölött,nem kell hinni bennem.Tavaszom is elment,a nyár előtt tudom,az ősz járt mögötte,a tél várta nagyon,nyáriasra festve,ősz elé ejtette,a tavasz ruháját,ám, szabaddá tette,a télutó báját.Fürdő napsugaram,te mindenhol ott vagy,megannyi szépet látsz, sszüntelen vissza jársz !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Dolgoztál eleget,tedd le a lapátot,jövőre ne vegyél, jó meleg kabátot !Kell a szemüveg, az újság olvasáshoz.Remeg a kezed, ha hozzáér kanálhoz.Jó lenne még rágni is, de ahhoz más fog kell !Tehozzád a Nap, csak délután kel majd fel.Ropog a csontod is, akár a xilofon,így szól arcodon, az első nagy pofon !A fiadtól kaptad, nem lepődsz meg rajta ?Majd a kis unokád, talán vissza adja !Újabban hajnalig, csak a tévét nézed,néha belealszol, de ez, nem te vétked !Mennyi sok mindennel, meg tudunk bántani !Mégis, te mindenért, meg tudsz bocsájtani !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Január.Mire vár ?Lesz még hideg !Február meg Márciusért liheg ?Bolondos Április, borzongok tőled !Várlak már Május, és langyos esődet !Gyorsan jössz, hisz' nyomodban Június !Hozza már melegét, legott, Július !Pitypang is nyílna, kertemnek mélyén, holmadár dal minden, mámorító élmény !Augusztusi vihar, szép fákat tarol.Szeptember is, no hát, kisiskolást karol !Megannyi múlandó, nyári szépség.Rohan az idő, semmi kétség !Október, vörösre festi magát !Nézzük a fényes Nap, narancsszín sugarát.November hava, talán hófehér?December, sokak szívéhez elér !Derűvel kelnék, mosolyogva járnék.Reggeltől estig, szép virágot szednék.Gondolnék nyárra, gondolnák télre,megújulásra, a múló időre !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Az alagútban van-e szembe forgalom ?Segíthet-e rajta, hangya szorgalom ?Mérlegünk van-e, mi egyensúlyt képez ?Vonatnak lesz-e sín, ahol futni képes ?Türelem kell-e a végtelen sötéthez,mert elgyötört arc simul, a falak tövéhez ?Éles e szócséplés, statiszta szavakkal ?Szégyenül a múlt, egy fenn hagyott kalappal.Kell-e ma a holnap, ha unottan várjuk ?Menjünk-e nyugodtan, ha törött lábbal járjuk ?Szegénység-e álmodók, üresedő vágya ?Hazugság e bűnök, édes melegágya ?
Olvass tovább…ALKOTÓ
Tudomást veszünk mindenféle bajról,tehetetlen tettünk, céltalanul blokkol.Konok koholmányok komor irományok,komor időszakok konok úrhatnámok .Mégis,- meddig tart még- mikor lesz már vége ?Hol fogunk mondani köszönetet érte ?Én tudom már a választ, és neked is súgok !Talpak alatt szél fújjon, és égjenek papírok !
Olvass tovább…ALKOTÓ
Oszlik a köd,kint az utcánÉbrednek a körvonalakÚj évnek az első napjánFent, magasan, madár haladZokogó neszt, szívem tárolOtt leltem rá,a pagonybanValahol, oly messze távolMegszerettem azon nyombanHívság vonul, szava újítVadsága, kimondhatatlanPénz, nem kérdés, öl és butítAz esti láz, leírhatatlanNem hallom a csendet, amint lent megfeszülAblakok zörrennek, amikor bezárjákAz áthallás útján, máshol megy keresztülDurrannak szavaim, úgy mint a petárdák.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Ülsz az utca kövén,falnak támaszkodvaLopva körülnéznél, hol látsz ismerőstNem vagy hozzászokvaKis bokor tövén, elszáradt csokor pihenA mai estén, már minden színtelenKözös az érzésA gondolat isFeladni nehéz, és feledni isKörbe jár a szó, vagy kísérteti magátMesszi a megálló, és nem vár jó barátMég a lényed is szépülGyönyörűvé vénülVégül, pusztába megy, ahol nincsen hegySem kicsi domb és félve mond, élve köszönetetAmit most megtehetettNeked, a türelem
Olvass tovább…ALKOTÓ
Csinálj éjt,hol zsenge a faladSzebb a nő, e halk táj alattMaródi az alkony, e bók igazAz éj elér, nézi is valakiKi fényképedre kacsint, az angyaliMessziről jött, de megérkezettÜnnepi éjre, a szeretet.
Olvass tovább…
