A hosszú nevű hivatalban
nagy sokára mégis elfogadtak.
Közönyös-udvariasan,
magukban felsóhajtva,
kedvemért könyvállványt is
tologattak,
míg porlepte
aktám előkerült
és titkos életemre végül
fény derült.
Meglepően vastag volt az akta…
Fontosnak is éreztem magam!
Nem sejtettem soha,
hogy szó szerint lejegyzik
sok nyeglén elhullajtott
félszavam.
Hogy mi mindent mondtam,
cselekedtem!
Lázasan gondolkodtam,
szervezkedtem…
és így utólag kiderül,
–nahát, ki hitte volna! -
sok izgalmas, csinos nőnek
a figyelmét is felkeltettem…
Mindegy no, az élet elszállt!
Lírámra nyomdafesték,
méltatás oly kevés jutott…
Ám legalább ezt fel tudom
mutatni, ezt a százötvenhat,
rólam teleírt lapot…
És lám, kiderül belőlük,
minden titkos álmom,
eszmém, gondolatom…
Minden, amit meg nem értve
félretolt sok olvasóm,
és lektorom.
Te, fekete filctollal
áthúzott nevű ügynök!
Barátom!
Kár, hogy neved, címed
meg nem tudhatom!
Te voltál, ki mindig megértettél…
jó szívvel csak Terád merném bízni
az irodalmi testamentumom.
Hozzászólások