kajuk gyula költő (6)
A levegő hideg mint egy pohár abszint.
Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia;
Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia;
galambok gubbasztanak
csöndben csüggedők
egyre többen és többen
a télközeli döbbenetben
megtelnek velük
a párától csillogó
nyirkos templomtetők
haldokló lakótelepek
és rozsdatemetők
néha szárnyrakapnak
seregestül
csöndben csüggedők
egyre többen és többen
a télközeli döbbenetben
megtelnek velük
a párától csillogó
nyirkos templomtetők
haldokló lakótelepek
és rozsdatemetők
néha szárnyrakapnak
seregestül
Már megivott öt körte-kört
mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy menny
mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy menny
Lelkem kilépett otthonából
most itt lebeg felettem,
közönyösen nézi szendvicsem,
melynek felét már megettem
és a csésze alján sötétlő üledéket.
Vagyok én, a lélek és volt egy test-otthonom.
Tűnődve nézem a köztük levő
A hosszú nevű hivatalban
nagy sokára mégis elfogadtak.
Közönyös-udvariasan,
magukban felsóhajtva,
kedvemért könyvállványt is
tologattak,
míg porlepte
aktám előkerült
és titkos életemre végül
fény derült.
Meglepően vastag