mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy mennyire elhízott;
borostás, csapzott, részeg,
talán foga sincs…
Éreztük: a végtelenre nyíló ajtón
ő az egyetlen, félbetört kilincs.
Hozzászólások