csöndben csüggedők
egyre többen és többen
a télközeli döbbenetben
megtelnek velük
a párától csillogó
nyirkos templomtetők
haldokló lakótelepek
és rozsdatemetők
néha szárnyrakapnak
seregestül és a tollas
forgatag az ónos égbe lendül
tán azt hiszik ők
hogy ért búzamezők
várják őket szőkén
és szelíden
vagy a szomszéd téren
egy új assisi szent
csak nékik prédikál?
szörnyű városunknak
hol összeérnek lassan
a lakó- és szeméttelepek
régi járványok, új vírusok
buzgó hordozói,
hiú remény táplál bennetek
és a számkivetett szegények
önáltatása
utolsó érzelgős morzsái
a foszló önbecsülésnek,
szeretet-sztereotípiáknak
a magányos padok körül
hol a didergő nyomor
ócska nyirettyűn hegedül
Hozzászólások