Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia;
reflektorfény söpör rajta végig
- a bánya felől jön a kései Scania.
Millió darabban hozza
a Csák-hegy összetört testét.
Dübörgése szétzúzza a csendet,
a későőszi, Duna-parti estét.
Ballagok a járdán kedvetlenül,
szívemre novemberi köd települ.
Elszállt az ihlet, megtört a gondolat,
cipelhetem haza kockakő gondomat.
Hozzászólások