A park az üdülőhely déli szélén, enyhe lejtőn nyújtózkodott. Látszólag minden szabályosságot elkerültek a zúzottkővel borított, keskeny utak a gondosan nyírt, füves rész között. A sárga keramitkővel szegélyezett, szürke a
Olvasnivaló (67)
Sorrend
Aminek éppen jó, annak gondolod.
Üres házban éjjel, nappali zajok.
Nulla alá zuhant a hőmérséklet.
Őszül. Elkezdtek hullani a legyek.
Odakinn kóbor kutyát kerget a szél.
Bár itt nem talál kukát, mégis elél
valamin. Szeretet, hit, haza, remény,
pin
A kisfiú megigazította a vánkost az öregember háta mögött, aki hálásan mosolygott rá s reszkető kezével próbálta megsimogatni a gyerek fejét. A mozdulat azonban jócskán elcsúszott, és a görcsös, erőtlen kéz a dunyhára hullott
Az idén nyáron nekem
nem hullámzott a tenger,
nem hallottam morajlani,
nem láttam, hogy hal el
benne aranylón a Nap,
a kis fehér fodrocskákat
szaladni a partra,
és hogy az óriás hullámok
hogyan tajtékzanak,
miként törik meg
Már megivott öt körte-kört
mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy menn
mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy menn
galambok gubbasztanak
csöndben csüggedők
egyre többen és többen
a télközeli döbbenetben
megtelnek velük
a párától csillogó
nyirkos templomtetők
haldokló lakótelepek
és rozsdatemetők
néha szárnyrakapnak
seregestül és a toll
csöndben csüggedők
egyre többen és többen
a télközeli döbbenetben
megtelnek velük
a párától csillogó
nyirkos templomtetők
haldokló lakótelepek
és rozsdatemetők
néha szárnyrakapnak
seregestül és a toll
EMELD MAGASRA POHARAD
Légy boldog - Az élet harc
Nevess a bolond világon
Dionüszosz legyen
a legjobb barátod
Ha letörtek - Elleneid
Ne félj az elmúlástól
Állj fel
Emeld magasra poharad
- Más sem végzi különben
Az élet te
mi lesz a fákkal, ha csak a levelekről írsz,
a folytonos változásról, grimmi hableányok-
kal tűzdelt hullámokról, vajon most épp
mit visz a víz - a Dunára gondolsz, aztán
a Tiszába lépsz; mindig van egy Közte -
csónakokkal
Őrület hajt át az embertengeren,
Milliárdnyi és mind más ,
Bár egyformának teremtetett.
Amint cseperedni kezd,
Hágni akar és hatalmas lenni,
Asszonyt, vártát, hegyet.
Szeretni, vagy csak
Szeretkezni, magját szétszórva
Me
Kopasz gallyat úsztat a folyó,
csúszkál rajta lassú napsugár,
bokrok tövén elakad a szó,
könnye csordul, fázik a határ.
Kertem léce közt benéz a tél,
ősz bicegve, szemlesütve jár.
Néhanapján elkerülhetném,
rám terül a köd,
A kivégzések is mindig hajnalban vannak… - futott át Galagonya agyán a gondolat,
mikor a hajnali hidegben Karcsiék háza, a disznóölés színhelye felé lépdelt.
Az hitte, hogy korán érkezik, de az udvar már úgy ki van világít
Még megáll a busz a leláncolt gyárkapu előtt,
de kopott gumiszőnyegeit már nem tapossa a
borostás arcú férfihad, nem vihognak a csitri
lányok futva a férfiak előtt, hogy számba
vegyék az érkezők sorát, néhány marcona
feket
de kopott gumiszőnyegeit már nem tapossa a
borostás arcú férfihad, nem vihognak a csitri
lányok futva a férfiak előtt, hogy számba
vegyék az érkezők sorát, néhány marcona
feket