Anno

Hányatott sorsú tested maradványait
Hányja újabb kupacba Róma,
Ki tudja hányszor temettek újra,
Néró nem bocsátotta meg tanításodat,
Vért akart és tüzet,
Véred folyt, olthatatlan tűz keletkezett,
Kétezer évre emlékezem.

Hán

A Küküllő mentén járok
anyám szíve hajt előre,
évek óta nincs már velünk,
kivittük a temetőbe.

Lába nyomát érzem , látom,
a szeme az én világom,
fogom kezét, amint mutat,
ahogy jelöli az utat.

A Küküllő mentén járok,
hegy

hantolatlan
tömegben
átkapartan
a túloldalra

avar takart
sorsok
bomlottak
történetük
rohasztott
ne halld
a jajt
ne halld
a hazát
ne halld
bitó-golyó
bocsánat
kérő sóhaját

égbe faragják
kopjafák
vért
pirosat
szabadságot
szű

Harmatba botló hajnali vállak,
türkizbe forduló reggeli kék,
messzibe nyúló halk akarattal
sóhajok küldenek túlféli fényt.

Barnuló fákon zizzenő lombok,
sárba, ha mártják a rongyos esőt,
görbülő hangon a sárgarigó
átfuvolá