Feró küldött egy nagyon jó interjút, amit ide is linkelek nektek. Nem rövid, sőt kifejezetten hosszú, ám legalább ennyire tartalmas és mindenképp elgondolkodtató. Én is sokat gondolkodtam rajta.
Az alábbi linken olvashatjátok: Vida Gábor: Erdélyben nincs független értelmiség, a szabadság fikció.
A legelején szeretném leszögezni, hogy nem tartom magam értelmiséginek, inkább egy alkotó embernek. Olyasvalakinek, aki 18 éves kora óta dolgozik: gyárakban, raktárban; gyakorlatilag akasztott emberen és közalkalmazotton kívül szinte minden voltam. Közben párhuzamosan alkottam a zenei életben mint előadó és szövegíró. Az utóbbi években kezdtem el jegyzeteket és könyvet írni, illetve amatőr hobbi színészként is kipróbálhattam magam két rövidfilmben és egy nagyjátékfilmben, amely 2026-ban jelenik meg.
Mindig is a szabad piacból éltem. Soha nem kértem támogatást egyik államtól sem; nem függtem és most sem függök senkitől. Ez a nehezebbik út. A munkám – ami az utóbbi években napi 12–15 órát vesz el, sokszor hétvégén is – és a család mellett éjszaka, alvás helyett alkotok.
Nehéz út ez, sok áldozattal jár, viszont cserébe függetlenséggel. Senki nem szól bele az alkotás folyamatába, üzenetébe vagy mondanivalójába. Persze ennek hátránya, hogy sokkal több időbe telik maga az alkotói folyamat. Kevés idő jut arra, hogy olyan közegben „lobbizzak”, ahol elfogadnak mint alkotót, és így nem is jutok be olyan intézményekbe, amelyek létezése és fenntartása politikai döntésektől függ – ráadásul ezeket nem kevés alkalommal kritizálom is a műveimben. Igaz, ilyen helyekre őszintén nem is nagyon szeretnék bekerülni.
A lényeg: a nehezebbik utat járva meg tudod őrizni a művészi függetlenségedet – viszont a civil munka mellett szabadság évente csak 20 nap jut.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hozzászólások