Publicisztika

Május 13-a, kedd, Pünkösd utáni első jellegtelen nap. Tkp. szép az idő, az eső is csak ijesztget.
Zenél a mobil, alighogy kiszállunk az autóból a Felvonulási téren. Ági érdeklődik - jó meghívóhoz méltóan - merre járunk?
- Épp most érkezünk - válaszolunk - nyugi van, ne izgulj!

A régi "integetővel" szemben besétálunk a volt Gorkij fasorra, (most Városligeti Fasor) és már messziről látjuk az éttermi teraszon az ismerős irodalmárokat.
Jellegzetes a külsejük, olyan regényes, vagy inkább költői. Akivel még nem találkoztunk, azok többségét is beazonosítjuk avatarja alapján.
Látunk szinte "csak" kizárólagosan festőket is, irodalomra szomjazva, s előzetesnek óriási söröskriglit szorongatva.

Megérkezik Payer Imre, aki félrevonul Áginkkal még egyszer átbeszélni a forgatókönyvet.
Imre moderátorként van jelen az eseményen, de nevezhetjük bátran műsorvezetőnek, aki faggatja Ágit az íráshoz fűződő élményeiről, gondolatairól, és hogy műveiben a hétköznapok, ünnepek, és a sors véletlenszerű alakulása hogyan is tükröződik.

Ági bevezetőként elmeséli: Megvilágosodása, megtérése a költészethez, az irodalomhoz, akkor kezdődött, amikor megcsúszva autójával egy kamion elől az árokba menekült, ahol aztán - sokadik pördülés után – fejjel lefelé lógva a fejébe szivárgott mindaz, ami mostanság a normál testhelyzetben kiárad. Szerinte többször is megüthette a fejét, és a rémület sem elhanyagolható tényező, ráadásul egy hónapig meditálhatott a történteken.

Szóval volt némi ideje átgondolni a baleset előtti élettét, vágyait, meg nem valósított gondolatait, és elhatározta elindul valami felé, ami érdekli, és aminek óriási kihívása rendkívüli örömöt okoz.
Na, ezt hívják írásnak, ami nála először a gondolatok sűrítményeként ismert, haikuban nyilvánult meg.
A haiku több mint versforma: önálló műfaj. Szülőhazájában csak azokat az 5-7-5-ös sorképletű verseket nevezik így, amelyek a természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugallnak.

A műsor, a felolvasás olajozottan halad, Imre gyakorlottan kérdez, tereli a szót, beleszövi saját élményeit, tapasztalatait, kezdeti költői, írói erőfeszítéseit anekdotáiba. Ági szép simán nyugodtan vált egyik témáról a másikra, mintha csak egy TV-adást néznénk. Szóval profi munka...



A felolvasóest felépítése, az elhangzott művek:

- Baleset ---> másnap ---> egy hónap gondolatai
- Haikuk Napút kiadás 3/2008
Forgószél
Társas magány
Életünk
Döntöttél?
- Waka
Körök
- Mozaikok
Kapucsínó
Utazással töltött órák
Szóröpte
- Svédületek
Hinta
Ma szabadságon vagyunk
Kavicsok
Környezetismeret óra helyett
Üvegek
- Pille dalok
Széltánc
igézet
soha többé

A versek között készülő könyvéből olvas fel Ági részleteket. Címe: Nő a lámpák mögött.

A beszélgetésekből megtudjuk, Ágit a szülei jogásznak szánták, és már el is döntötték a feje fölött sorsának alakulását. Neki más tervei voltak, szeretett volna irodalommal, történelemmel foglalkozni. Hiába volt gyerekkorától keményen fogva, és a hosszú éveken keresztül versenysportként űzött úszás is hiába adott egy kemény határozott tartást, ekkor csupán dacból cselekedett...
Fiatalon férjhez ment, azért, hogy önálló lehessen, persze természetesen szerelmes is volt, de nem az volt a döntő.

Imre erre a momentumra többször visszatér beszélgetésükben, keresve az indokokat, ok okozatokat a dolgok további menetében, és ezek kivetülését Ági műveiben.
Látszott a műsorvezető saját életén is elgondolkodik, és próbálta az életútjaik hasonló, és ellenkező fordulatait levezetni.

Kellemes hangulatban, érdekesen zajlott a beszélgetés, és a felolvasás. Szünet nélkül röppent el a kb. másfél óra. Közben azért zajlott a kávéházi élet, aki úgy döntött evett, ivott, kiment, bejött, szóval nem volt az a szigorú hátratett kézzel ülés.

A műsor végeztével még egy darabig az étterem teraszán beszélgettünk, iszogattunk. Majd átsétáltunk az Andrássy u 77-be, a Kolibri pincébe (ami azért arrébb van) egy másik előadásra. Itt a Novák Valentin költő-írót, és előadóművész társait élvezhettük 21 óráig.
A színvonal remek volt, az írások elragadóak, humorosak, (rengeteg állatmese-történet) a versek pedig - egyszerűen fogalmazva - erősen ütősek voltak.
A profi alakításokat egy teljesen rendben lévő zenekar tette még föntebb egy polccal.
Az igazi kocsmahangulat beállt, az írók-költők, műértők felszabadultan élvezték a - nyugodtan mondhatom - show-t, hangot adva tetszésüknek.

Tapasztalataim: Az alkotóknak el kell adniuk magukat, meg kell nyerni a közönséget, nem fanyaloghatnak, állni kell a sarat, és jó ha frappánsan, összefüggően tudnak válaszolgatni a feltett kérdésekre. Szép, ha előadja valaki a műveiket, de az igazi, amit a szerzőtől hallunk.

Szóval... Stando Nr.1 felolvasás kipipálva, gratula - jöhet a következő!


2008. május 15.