Irónia, persziflázs

mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a készlet –
ablakod alatt fütyülök*: te céda! –
kiengedem habom, mint a kéziféket,
bár a látszat csalóka, szeretlek én téged.

só ízű könnyem* patakokban ömlik,
nikotinos szádban* kulimászt idéz,
baldachinos ágyak, s szalonok köszöntik*
szerénységemet – most, a bánatos vitézt,
sóvárgóan kérdik: ma sem hoztál pénzt?

hidegét teríti rám a kutya éj – hamis,
elfutok, nem iszom, nem eszem már itten,
csak sírok, – emelt fővel ma is,
varjak károgását hallgatom dühödten,
hollóknak suttogok: ím, hát befürödtem!

nyugovóra térvén – áltatom magányom –
panelágyba fekszem, mint a költeményem,
símogató* énem feszülő kabátgomb,
bekapcsolom emká huszonötös gépem,
s bámulom falamon napraforgós képem*.

váramban a gerendán* kuvik kalamol –
beterít az este, éjfélt kong az óra,
agyamban az űr gőzgépként zakatol,
lanyhán hederítek* sarokban a pókra;
fogason köpenyem – a lócán kabóca.

rám dől az álom, mint részeg szerető –
elhasznált lelkemen huzatot cserél –,
süllyedek, kezemben izzad a lepedő:
holló-szép szerelmem reggelre ideérj,*
amíg sajtból van a hold, semmitől se félj! *


* Idézetek – szabadon – az ál Villon műveiből. A helyenként felbukkanó helyesírási hibák és közhelyek az ál Villon írásaiban előforduló eseteket példázzák.