Pitymallik immáron, fel-felvonyít egy kutya,
megkontrázza rögvest pár kakastorkú duda.
Másnapos a futár, a lyukon azért kilát,
meg sem áll kocsija, már nyomkodja a dudát.
Kertbenéző Kámea tekintete laza,
ahányszor felnit padkáz, felvisít
tokio170 (7)
A történet az 1980-as évek elején lezajlott "forradalmi" eseményeket eleveníti fel.
Hatan ültek a Nysa mikrobuszban a MÁV laktanya előtt, az akácfa árnyékában.
Fellegvári – a pallér, Tatám – vagy másképp Tut (mint Tutankhamon) – a sofőr, Taxicar – a
sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.
vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.
vár a pincér, portás, taxis,
köszön
Száraz a szó, porzik: Már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.
Beindul a reggel, motorja fúj – dohog,
álmos megállóba, hetes buszként csorog.
Felszállnak t
Hangyányi emberek, kijelölt csapáson
vonulnak munkába, arcukon rémálom.
Elmúlt a hétvége, tisztulnak a fejek,
kezdődik újra az erőltetett menet.
Hajléktalan ágyaz, elrakja vánkosát,
a bokor alá rejti kartonvárosát -
balettozva tipeg, testét féreg
Akkor jól indul egy dolgos este,
ha látom, hol van a kutya elesve.
Mikor meg nem, hát ráhajtok –
munkakedven dúl az átok.
Munkakedden? Már csütörtök,
munkaruhát ma sem öltök!
A szó elszáll, csak sírás marad –
egy tragédia ez a darab…
Szerintem –