csontos márta bejegyzései (42)

Sorrend
ALKOTÓ

Ugye

csontos márta publikálta: január 17, 2011, 8:00

Az éjszaka üres csarnokában

ugye nem maradok egyedül,

ha fenyők gyökerei között

betakar a jeltelen hallgatás.

 

Ugye táncolsz velem arcomhoz

szorítva néma kacagásod,

s a Hold sugárból font kötelén

hozzám ereszkedsz szelíd harmóniába'.

 

Homokba sorvadt érintésem

ugye forró delej lesz neked,

s az avarban hozzám hajolva

ajkadról ajkamra ég a várakozás.

 

Valóságba törik a látszat

virága, az élők csodája betemet.

Ugye betakarsz áldásod súlyával,

s beleremegsz velem a hiányba.

 

Ugye válladra veszed emlékem

terhét, s mondod, hogy a

semmi üregében hozzám bújva

csonthomlokomra ég a hálaadás.

 

S élni enged benned az élniakarás.

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Lédával a Pece-parton

csontos márta publikálta: január 6, 2011, 6:30

Valami mást kéne

tenni,

lépnem kéne valaki helyett,

s mást kéne fojtanom önmagam szégyenébe.

 

Le kéne bontani a szavak

hamis köveiből emelt tornyát,

s a papírra nyomott ígéretből

valós feleletet formálni.

 

Nem látszik még, hogy

hol a  határ,

s a tér hiába

tárja fel titkát

küldetésbe írt sorsomon.

 

Nincs mit mondani, ha

felszakad az ég,

süllyed a sötét,

sebeimről leoldódik a kötés.

 

Valami könnyű megmaradást kéne

alapozni, s a megszökött emlékek

igazságát megőrizni.

 

Zuhanni a megszökött

fénybe.



Olvass tovább…
ALKOTÓ

A f o r i z m á k

csontos márta publikálta: december 26, 2010, 14:30



1. Ha leng a zászló, még nem biztos, hogy jó irányból fúj a szél.

 

2. Ha beismered hibádat, más hibáját is könnyen a nyakadba varrhatják.

 

3. Könnyű meghalni olyan valamiért, amiért nem akarsz életben maradni.

 

4. A valóság hatalmas terhét csak a képzelet súlytalan szárnyalása enyhítheti.

 

5. Van, akinek a lehetőség is probléma, van, akinek a probléma is lehetőség.

 

6. Ha szorít a kötél, tekerj magadra egy másikat, meglátod, lazulni fog az előző kötél szorítása.




Olvass tovább…
ALKOTÓ

Niobé arca kőbe zárul

csontos márta publikálta: december 20, 2010, 14:09

Niobé Thébai királyné volt, akinek legszebbek voltak gyermekei a halandó asszonyok között, mégis bűnhődnie kellett, mert elbizakodottságában az istennővel akarta felvenni a versenyt.

 

Gőgös Thébai asszony,

hangtalan szikla a bércen.

Reményed Létó oltárán

babérfa csontjába nőtt,

lettél szoborba vésett szégyen.

 

Hideg ketrecbe zárva

semmibe ölelt az árnyék.

Összetört büszke hangod,

s az ég piszkos tükréből

arcodba nézett a szándék.

 

Csak a szél zúg rekviemet

sikítva szemed üregén.

 

Hét fiad büszke szálfán

hiába tartotta az eget,

hősök a hallgatás szekerén.

 

Hét lányod sebzett melleden

csendre hajtotta fejét.

 

A belőled kiszakadt

konok, tékozló hajnal

megölte győzelmed erejét.

 

Mindörökre magányba

öntött a kövekbe metszett bánat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Mi van a hó alatt

csontos márta publikálta: december 16, 2010, 10:00

Milyen a hó alatt

megsüllyedt világ?

Szökött titkok őrzik

elmúlt villanások

fekete dobozát.

 

Szürke háló foglya

a törekvés üzenete,

cseppekbe dermedt dal

jégvirágos csókja

tapad a kéregre.

 

Meztelen pásztor a szél,

kiürül a zsibongás.

Rügyekbe rejtett csoda

didereg védtelen,

megtört a ragyogás.

 

Márvány ajkú tél

sóhaja nyomaszt,

kihűlt betűk vergődnek

a homály fogsorán.

Mormolom a tavaszt.

 

Milyen a hó alá

rejtett menekülés ?

Meghasadt lendület

boszorkány-fekete homlokán

az idő zuhanó-repülés.

 

Sorsom szendereg

kő-hátú rögökön,

bátor kiáltás jelére

vár nyirkos avaron

a lappangó sugárözön.


Olvass tovább…
ALKOTÓ

Önámítás

csontos márta publikálta: december 10, 2010, 7:00
Sorsod toronyba zártbűntudat, s ha faladlebontod, lerogysz te is.Nincs feloldozásA lény, kit szeretsz,csak hiteles látszat,s mit lángolva ölelsza csend árnyékában,puszta önámítás.Saját hallgatásodmélyébe lopódzol,s magaddal összefekvebenned az iszonyat
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Ablak monológ

csontos márta publikálta: december 9, 2010, 8:00


Akár a jég érintése,
oly hideg a mozdulat,
elnyeli szemem a csendet,
s a Hold ölében heverve
már nem fáj a benti rettenet.

Száz éve nincs szabadulás,
hiába kaszabol a szél,
csak a por táncol testemen,
s mint koporsóba zárt hajadon,
semmibe alszom az ígéreten.

Csak a magány leskelődik
vak feketébe merülve,
földre nyomnak a falak.
Alázat varázsa ünnepel
velem, menetelnek a szavak.

Kövekre surranó éjszaka
fekszik homályos arcomon,
vállamra ül a nincs többé
lényege, csak a parancs nehéz
ostora tartja rajtam az eget.

Meglepett hajnal kukkant
dalom melegébe, s a telehold felnevet.






Olvass tovább…
ALKOTÓ

Egy megsebzett ház elégiája

csontos márta publikálta: november 17, 2010, 15:54
Csak a szél egyensúlyozromokba bomlott testemen,s a sötét üres ölébenmeghúzza magát a csend.Régi lábnyomok hidegperemén surran az emlék,s a múltba tárt ablakokonmegfáradt fény kereng.Csapdát állít a komód,vak sparhelt les a szögleten,s a visszhangot nyelt zongoránanyám kísért odabent.Merre bujkál az idő?Kényszerszünet a napokon.Elnémult bennem a kérdés,a magány oly eleven.Szakadt fészek a torony,hallgatás ritmusa ketyeg,s én, a megvénült gyermekarc,régi mosolyom keresem.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Gazdátlan hegedű /zenész nagybátyám emlékére /

csontos márta publikálta: október 20, 2010, 7:06
Homokba írtam a kérdést.A szél nehéz illatántáncot jár a mozdulat,s míg dalom súlyát cipelem,sorokba rendezem válaszodat.Alakod szökött körvonalamost a fák lombjára feszül,csak a vödörbe rejtettsötétség kutat szememben,s arcod a kút kávájára ül.Itt hagytál magamra végleg.Csukott ajkad dermedt vonalánlibben a gyász függönye,sugarad feltépett utakra tévedt,elnyelt a mélység közönye.Viharba roppant hegedűdönmagasba lobban az ének,a csend foglalatán lazul a fény.Eltékozolt perceid vonulásánsemmibe rétegződik a reményHallgatag húrok őrzikhideg testedre fagyott árnyad,csak Kháron ladikján érvényes jegyed.Pontba sűrűsödik az idő,s néma vonód karmesteri pálcájaa megsebzett égen futásnak ered.Csak egy gazdátlan hegedűvádol, s mint elhagyott szeretőcsendes kínjába zárja neved
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Arrabona nem felejt

csontos márta publikálta: október 17, 2010, 16:00
Három folyó zihál fülembe,rejtett szentély a meder.Kiürült a régi fészek,nem kívánt vendég vagyok,jussom hiába követel.Arrabona lopódzik hozzám,megnő a múlt homloka,kirekesztett párbeszédtérdel a semmi csendjén,homályba dől a püspöki palota.Talán nem kellett volna várni,s arcod szobámba bújna.Befalazott gyermek vagy,magába nyelt a városDanubius ölébe butulva.Muskátli-szagú mélybe léptél,szavad felnyársalt virág.Nincs közös út, nincs béke,csak az örökölt stigma.Férceled magányod panaszát.Meztelen párkányon ül a Nap,hallgatag benned az átok.Exhumált fényed közöny,már nem ismersz magadra,árnyakba porladt bátorságod.Visszhangba tágul a promenád,emléked belém karol.Csak léptem zöreje mériaz üres idő ritmusát,s a lázadó széllel kánont dalol
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Vox humana / emlékvers /

csontos márta publikálta: szeptember 27, 2010, 7:00
Mottó: Et sit humus cineri non onerosa tuo / Ovidius/: Könnyű legyen neked a földA vályog tömör falábafészkelt a múlt illata,megtört inga az idő,számonkérés homokja.Hallom nehéz ujjaidonmegbotlik a zongora.Érett fényt kever ecseted,kezed olvadó paletta.Iniciálédba szőtt,égett ostya vagy, alázat.Piszkos lepedőd öléberejtőzött a varázslat.Jussomba reccsen a múlt,Tante Ilon', kérlek dalolj!A megvénült 'sparhelt' hátánimád suttog a halálról.Megdőlt diófa görbéjéncseppen arcod az ágra,bozótba árvult gyümölcskéntbújik a barázdába.Mélybe havaztak a nyomok,porba szomjazott neved.Nyílik emléked szentélye,képed betölti a teret.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Fekete zongora

csontos márta publikálta: szeptember 19, 2010, 18:00
Fekete zongora üregébenérted jajdul a húr, anyám,dallamba mártott ujjad jel,örök üzenet az idő falán.Megcsonkított vázlat a múlt, lazaajkad kőbe véste a tél,utolsó órád ünnepénlemegy a függöny, álmod elvetél.Ave Maria-t dúdol az erdő,mozdul a csend billentyűje.Arcod dombjára ül a hang,lettél Hádész néma szeretője.Hirtelen ellök a dallam, szétszórtütemek közt állsz, kifosztva,s a semmi folyosójáróltorzód felköltözik a magasba.Fekete zongora zsákmánya vagy,fogoly lettél, letakarva,s ha rád talál a monológ,megroppan az idő kőtáblája.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Heraklész hitvesének panasza

csontos márta publikálta: szeptember 11, 2010, 6:22
Félénk árnyékomban várlak,s a riadt készenlétben megvadulbennem a hallgatáscsendjéből megszökött vadállat.Szavaid elitták szavam,s mint Nesszosz véregyolcsba lépve, úgy olvadmérged elvetélt szerelmedmerényletébe.Gyönyörű fájdalom lincseliméltatlan tetteim seregét.A feledés lótuszvirágábarejtezem.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Pannonhalmi vándorének

csontos márta publikálta: augusztus 21, 2010, 15:26
Kék párában úszika levendula-szín ének,igét hírdet a vár, ittnem fűznek buja szirének.A gyermek, ki fatornyosházban kergette a szelet,petrencés rudat emelveringatta vállán az eget.Ilon'apró volt, de elszánt,szemébe olvadt Szinnyei vászna,s ha a sarlót ecsetre cserélte,ledobta leplét minden parázna.Az idő vándorbotjátkönnyedén meríté homokba,vén komódja tetejéntáncba forgott az inga.56-ban anyját padlóracsendesítette a halál,s látta, amint a hidegtest semmibe emigrál.Belé rétegződött a sors,elhagyá régi társa,s a fák közé gyűrt sötétbencsörrent az üresség lánca.Corpus Christi, őrölteajka zátonyán a misét,s az ikonok körvonalánvitte a miértek gyötrelmét.Kőbe harapott méltóságmerül a térbe, bús körmenet.Zarándok arcok követnek,édenből szakított levelek.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Bécsi képeslap

csontos márta publikálta: július 9, 2010, 6:42
Távoli múlt ösvényénint a szobor, s a tér szürkehomlokzatán méltóságbaolvad a lázadó sas.Dalba kötött virágok fényeomlik.Mozart ária ring az álmosdélután csendjébenkacagó lombok szövetén.Goethe árnyékába ülök.Lángra kap a kőbe vésettüzenet.Schiller tolla vezetikezem. Ragyog a titok.Meggyújtott fáklyámat emelvemegleltem végre óvóhelyem.Virágzásba fordul a holtanyag, s tovább adja,mi lényege.Térdelek veled az emlékben,s naponta török magambólneked.Kristályba csiszolt forgatagaz utca képe, Ázsiakeze táncol a húrokon.Jegeskávéba szűrt hangulatomizzó metronóm a fokozaton.Csak egy fotó a fiakkeroldalán, s közben kezemvégigfut a luxus áramvonalán.Grüss Gott!-nyílik rám az ég,s a távoli csoda ürességéből kilépvemagába zár a csoda.V
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Gina lopódzik Vajda Jánoshoz

csontos márta publikálta: június 15, 2010, 7:08
Fénycsepp gördül apró ablakomon,csúszik a derengés könnyű takarója,a hajnal palettája virágzó színkeverék.A semmi ingája méri az időt,versemben hozzád kapaszkodik a szó,távoli város falai rejtenek,s a kalász-sárga délután oltáránarcom arcodon hullámzó tó.Csak ragyogásod kísér,mit magamba zártam.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Christiana járni tanul

csontos márta publikálta: június 8, 2010, 7:08
Nyugalmad tengerkék áramlásaérint, szinte ölel a táncos hullám,arcomon lélegzik a távolság üzenete,s míg a diadalív árnyéka finoman remeg,győzelmed hírén elhallgatnak a fegyverek.Fák örvénylő lombjain kúszika dallam, fűzért fon a sugár,már útra kel bennema találkozás öröme, lobban a láng ritmusa,s az ébrenlét határán jöttödet várom.Mon cher,hisz ez csak a képzeletvillódzása. Máris járni tudok a vízen?Szemembe simul a titkok selyme,álmomba ömlik a parázs-pillanat
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Farag az ígéret

csontos márta publikálta: május 24, 2010, 17:47
Szavaid valóságacsak a pillanat gyümölcse,sorvad ígéreted magja,s mi ajkadon ma még virág,megszáradt avar lesz holnap.Csak árnyék a csoda fala,korbács lesz a régi mosoly,tegnapod öröme bukás.Mást érlel benned a panasz,csillagod üres ragyogás.Farag az ígéret kése,s velem marad a felelet,ha hallgatnak a percek.Gyilkos sugallat üldöz,vesztes illúzió kerget.Vékonyodik az égbolt,riadt dalomat dúdolom,s a látszat öle kitárul.Vajúdik a megromlott gondolat,s az értelem gyáván menekülvetorzót emel a világból.
Olvass tovább…