Milyen a hó alatt
megsüllyedt világ?
Szökött titkok őrzik
elmúlt villanások
fekete dobozát.
Szürke háló foglya
a törekvés üzenete,
cseppekbe dermedt dal
jégvirágos csókja
tapad a kéregre.
Meztelen pásztor a szél,
kiürül a zsibongás.
Rügyekbe rejtett csoda
didereg védtelen,
megtört a ragyogás.
Márvány ajkú tél
sóhaja nyomaszt,
kihűlt betűk vergődnek
a homály fogsorán.
Mormolom a tavaszt.
Milyen a hó alá
rejtett menekülés ?
Meghasadt lendület
boszorkány-fekete homlokán
az idő zuhanó-repülés.
Sorsom szendereg
kő-hátú rögökön,
bátor kiáltás jelére
vár nyirkos avaron
a lappangó sugárözön.
Hozzászólások
Tudod Krisztin, a tél hangulata mindenkor foglyul ejtheti az embert, ebben teljesen igazad van. Azt hiszem, meg kell próbálni, hogy örökös nyár hangulatot tudjunk árasztani, de megvallom, nekem ez nagyon nehéz.
szeretettel ölel : Márta
Kedves László,
valóban nagyon nyomaszt a tél. Úgy érzem elrejti azokat a titkokat, melyekhez közelebb akarok kerülni. Ezért megpróbálok a hó alá kerülni, de közben folyton a tavaszra kell gondolnom, a fényre, mely feltölt, hogy én is még több fény sugározhassak másoknak.
Köszönöm gratulációdat.Márta
Tényleg belülről szemlélődsz, mintha magad is a hó alá menekülve figyelnéd a kihűlő világ vergődését. Bizony-bizony, kellemetlen is beletörődni a télbe. Ilyenkor minden többszörösen nehezére esik az embernek: "Márvány ajkú tél sóhaja nyomaszt".
Persze ha mormolja valaki a tavaszt, akkor előbb-utóbb győz a mantra, és felszabadul az elme, a sugárzó áradat. :)
Gratulálok különös hangulatot árasztó, szinte meditáló versedhez!