SZÉPIRODALOM

Hozzászólások

• ALKOTÓ

  csontos márta november 22, 2010 8:32

  Kedves Krisztina, a mosoly még megvan, mert annak azért meg kell maradnia, itt küldöm most Neked sok szeretettel.Márta
• ALKOTÓ

  csontos márta november 22, 2010 8:30

  Kedves László,
  
  köszönöm nagyon részletes elemzésedet, az igazságot tartalmazza. Nekem ez a ház, gyermekkorom legszebb napjait rejtegeti, most egyre inkább tönkre megy, mert akire ráhagytam, nem törődik vele, s már csak lassan a romok maradnak, meg a fájdalom, ami az elmúlás megjelenítője.
  köszönöm gratulációdat. Márta
• ALAPÍTÓ

  Czinege László november 21, 2010 23:10

  Igen, néha nem érti az ember, miként történhetett meg vele, hogy már nem ugyanaz a megszokott, valamikori arc néz vissza a tükörből. Pedig mintha semmi nem romlott volna el belül; a gondolatok fiatalosan csaponganak, a humor és a jókedv még készségesen rendelkezésre áll, csak a mozdulatok frissessége nem az igazi. Nehezebben moccan a nyak, a váll és a csípő. Nehezebben jön fel a cipő, és amikor elfárad az ember, nem elég , ha leül - jobb, ha le is fekszik.
  Érzékletesen mutatod be az ún. átmeneti kor nehéz dilemmáit, amikor még nem öreg az ember, viszont már nem is fiatal. Talán ilyenkor a legnehezebb, mivel még valahogy nem nyugodott bele a változásba.
  Jellegzetesen emlékezel lelki szemlélődésedben, igazán elégikusan törnek fel érzéseid.
  A versszakok végeinek távoli összecsengése is mintha csak az elnyúló, távolodó időt, és az egykor volt csengő-bongó fiatalságot idézné.
  Gratulálok a versedhez!