ALKOTÓ

Vox humana / emlékvers /

Mottó: Et sit humus cineri non onerosa tuo / Ovidius/: Könnyű legyen neked a földA vályog tömör falábafészkelt a múlt illata,megtört inga az idő,számonkérés homokja.Hallom nehéz ujjaidonmegbotlik a zongora.Érett fényt kever ecseted,kezed olvadó paletta.Iniciálédba szőtt,égett ostya vagy, alázat.Piszkos lepedőd öléberejtőzött a varázslat.Jussomba reccsen a múlt,Tante Ilon', kérlek dalolj!A megvénült 'sparhelt' hátánimád suttog a halálról.Megdőlt diófa görbéjéncseppen arcod az ágra,bozótba árvult gyümölcskéntbújik a barázdába.Mélybe havaztak a nyomok,porba szomjazott neved.Nyílik emléked szentélye,képed betölti a teret.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Drága Erikám, nagyon köszönöm gratulációdat,
    szeretettel köszöntlek: Márta
  • ALKOTÓ
    Gratulálok, Mártika!

  • ALKOTÓ
    Kedves László, köszönöm hozzászólásodat, igazán megtisztelő véleményed. Egy nagyszerű, közel 100 évet megélő rokonom húzódik a vízió mögött, akit nagyon szerettem.
    Márta
  • ALKOTÓ
    Igen, régvolt emlék, keresztanyámról, akohez csodálatos gyermekkori emlékek fűznek.
    szeretettel : Márta
  • ALAPÍTÓ
    Úgy tűnik, a régmúltból egy monumentális, ikonszerű kép jelenik meg régi dallamok, patinás énekszó és zongorakíséret mellett. Ugyanakkor mintha előbújna egy sürgő-forgó szellem is, aki tevékenysége közben avítt imákat suttog.
    Zsúfolt, dinamikus nagyjelenet, eredeti, természetes eszközökkel lefestett vízió. A csodálnivaló hangzás mellett egy tiszteletreméltó emlékképet is élvezhetünk.
    Gratulálok!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum