- Vannak ugyan, akikben kételyeket támasztott az, hogy a két hónapja még a sziveszteri ügetőverseny nagy esélyesének kikiáltott Meggyvermut nagy csalódást okozott az előkészítő versenyen elért szerény eredményével, és most inkább a kitűnő formát muta
Olvasnivaló (67)
Sorrend
az eső már elállt,
óvatos fény csillan
a nedves köveken
olvasást mímelve
ülök a padon
s a magányos peronon
várom, hogy megjöjjön
a megkésett szerelem
hogy ideér egyáltalán
ma, holnap, holnapután?
sajnos azt nem tudhatom
ez most a legfőbb bajom
a
Mint az utolsó tétova gyűrű
a pocsolyába dobott kő körül,
melyet könnyű kéz pöccintett oda,
halványul el egy árva gondolat.
Az est kinéz a ház mögül,
árnyékba lép a gyönge fagy,
kémények füstje útra ül,
szemem sarkában könnye
Bár a spaletták még be voltak húzva, riglizve, az öreg szeme úgy pattant fel hajnali négykor, mint a régimódi kakukkos órákon az időjelző madárka ajtaja.
Egy percig várt még, hogy az ébredéskor mindig rátörő heves szívverés megcsituljon, aztán óvato
A levegő hideg mint egy pohár abszint.
Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia
Türkiz csíkok tarkítják a mályvaszínt.
Titokzatos fények égnek a víz felett.
A nap lebukóban; lángol a feszület.
Az aranyozott Krisztus vadul izzik,
mint megszállott szemekben a mánia
Kopasz gallyat úsztat a folyó,
csúszkál rajta lassú napsugár,
bokrok tövén elakad a szó,
könnye csordul, fázik a határ.
Kertem léce közt benéz a tél,
ősz bicegve, szemlesütve jár.
Néhanapján elkerülhetném,
rám terül a köd,
Az idén nyáron nekem
nem hullámzott a tenger,
nem hallottam morajlani,
nem láttam, hogy hal el
benne aranylón a Nap,
a kis fehér fodrocskákat
szaladni a partra,
és hogy az óriás hullámok
hogyan tajtékzanak,
miként törik meg
A kivégzések is mindig hajnalban vannak… - futott át Galagonya agyán a gondolat,
mikor a hajnali hidegben Karcsiék háza, a disznóölés színhelye felé lépdelt.
Az hitte, hogy korán érkezik, de az udvar már úgy ki van világít
Nem megyek sehová.
Ülök, bámulok magam elé, lábam keresztbe vetve, már zsibbad.
A füst, a hagyományoknak megfelelően mellközépig ér, bár most pipa, nem cigaretta.
Ha kihűl majd, ugyanolyan bűzös lesz ez is.
Szellőzetni kellene, de nincs kedvem ahhoz
