SZÉPIRODALOM

Hozzászólások

• ALKOTÓ

  André Ilona-Ibolya szeptember 18, 2009 19:46

  kissp, örömmel látlak itt is, és köszönöm szavaidat.
  Ölellek, csutka
• ALKOTÓ

  André Ilona-Ibolya szeptember 13, 2009 11:36

  Laci, en is emlekszem, szoval eppen azert kezdtem ezzel a verssel.
  Es hogy halalon tul mi var rank? Szerintem nem ez a legfontosabb kerdes, mert erre ugysincs valaszunk.
  Barmi lehet. A fontosabb az, hogy addig hogyan elunk. Es a legokosabb, ha felelem nelkul probaljuk latni azt, ami termeszetes, ami elkerulhetetlen, ami meg eddig minden elovel megtortent. Megha nem is merjuk neven nevezni.
  Koszonom, hogy olvastal.
  Koszonom, hogy veletek lehetek.
• ALKOTÓ

  André Ilona-Ibolya szeptember 13, 2009 11:30

  Gabriella, koszonom szepen.
  Es ugye jol gondolom, nem keverednek ossze bennem a nevek, emlekek:
  mert anno xxxx-ben , a *** oldalra erkezven ez volt egyik kedvenc versem.
  Csak hat akkor meg szolni sem mertem...
  "a csavaros fűz levelére
  szikrákat fröcsköl a nap,
  a magasban alig mozdul a felhő,
  lent enyhe szellő ringatja az ágakat,"
• ALAPÍTÓ

  Czinege László szeptember 12, 2009 22:22

  Emlékszem erre a versedre Ilona...
  Nagyszerűnek találtam akkoriban is, most pedig újra meghökkentet ez az őszi gondolatsorod. Az elmúlás olyan egyszerű, csak az ember az, aki előre sajnálja magát, pedig valamelyik sci-fi gyanús tudományos fejtegetésben olvastam: "Nos, hát lassan oda lyukadunk ki, hogy van "túloldal", azaz antianyagvilág, és ha megváltozik valami ideát, akkor ott is nyomban reakció történik. Ergo: ha meghal valaki, akkor ott újraéled? Ne feledjük odaát az idő a miénkkel ellentétes irányban halad." Ez persze nem nagy vigasz annak, akinek nélkülöznie kell szeretteit hátralévő idejében. Az igazi megoldás egy nagy szerver lenne, amiről írtam a "Lélekletöltés" c. novellámban.
  Jól szól ez a háromsoros, aab-ccb ddc-eec... rímképlet. Grrr... az utolsó vsz. hatása alá kerített nagyon.
  Változatlanul tetszik a versed . Gratula! Kapsz tőlem egy ilyet:
  

   
• SZERKESZTŐ

  Poroszlay Gabriella szeptember 12, 2009 21:43

  Emlékszem erre, már olvastam, és akkor is tetszett nagyon. Szépen végigvitt hasonlat-gondolatsor. Olyan csendes-szelíd-békés- megnyugvós és megnyugtató is. Így kell ezt!
  Élni és írni...gratula!