Egyszerű, augusztusi hétköznap van, szabadságomat töltöm. Minden különös elképzelés nélkül a belvárost járom, nézem a kirakatokat, az embereket, a forgalmat. Mindig lenyűgöz a város nyári, turistáktól hemzsegő hangulata, a teraszpresszók, a napernyők
Novella (166)
Ajtómon kilépve a kora reggeli szellő lágyan érinti meggyötört arcomat. Üdvözöl, és bíztatni próbál. Mélyen magamba szívom, az egész város emlékével együtt, miközben visszatérek azokba az időkbe.
– Jó reggelt, Walt! – szomszédom kávéját kortyolja ter
A Tél apránként összecsomagolta didergető, fagyos holmiját, majd még mielőtt odébb állt volna, pár szót váltott az őt leváltó Tavasszal, hogy mégis mire számítson majd. Miután a kimerítő beszélgetésük végére értek, búcsúzóul ígéretet tett, hogy talál
Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a világ. A kellemes, meleg levegő hírnöke volt a közeledő nyári forróságnak. A madarak csicseregtek, a távolban a nap felfelé igyekezett, jó reggelt kívánva mindenkinek. Az autópályán a mikrobusz százharminccal r
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát.
– Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva.
– Ha a jövőb
1
Minden évben egyszer eljövök erre a játszótérre. Október vége van, szombat délelőtt. Hajnalban esett. Néha erősebben tépázza a szél a fákat, és ilyenkor a nyakamba rázza a megmaradt esőcseppeket. Egymagam lépdelek a fák alatt, csak néha-néha lézeng
Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként, képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt, a vá
Lokomotívon utaztak. Ketten ültek a kabinban, vagy ahogy a vonatokon mondják, a fülkében. Egymással szemközt, közvetlenül a résnyire lenyitott ablak mellett, aláhúzott lábakkal. A férfi váltakozó mélységben szemlélte a tájat. Szemei sarkaiból többszö
Számos Antal azon a napon különös, de kétes értékű népszerűségnek örvendett. A pályakezdő tanár eddigi fogadóóráit csak néhány szülő látogatta, most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.
Alig tette ki lábát a tanári szobából, máris mellette te
Kiléptem az egyetem hatalmas, kétszárnyú ajtaján, és megcsapott a januári hideg szél. A hajamba kapott, és barna, hosszú fürtjeim tekergőzni kezdtek a fejemen, hasonlóan Medusa kígyóihoz. Fázósan összehúztam magamon a kabátomat, és épp a kesztyűmért
Ahogy előbújtam kotorékomból, a kora tavaszi, enyhén fújó hideg szél belekapott vörös tömött bundámba. Mintha apró ujjak túrtak volna a sűrű szőrszálak közé, ám a fagyos levegő érintése nem érte el bőrömet. Vörhenyes bundám megvédett a hideg leve
A táj puha csendjét kettő alak zúzta szét. Egy fiú és egy lány lépkedett egymás mellett, miközben lábaik a fehér hó dunyháján nyomokat hagytak.
.
Mindenki gondolt már az öngyilkosságra, nem? Azt is mondhatnám, hogy aki legalább egyszer nem gon
Lassan sétáltam a délutáni hóesésben.
Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apr
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a s
