Érzések göröngyös szántásán bukdácsol az ember,
tengerek iszapjában keres forrón feltörő forrásokat,
moszatok közt matat – hínárhálót dobva magányára –,
kavicsokat csodál, majd mint tüskés rája, komótosan
homály-kétségek felé lebeg – vita

Frissítés (2023.05.12.): Az interjúban felvázolt tervek sikeresen megvalósultak. Tokio és gabiga 2023. márciusában nyugdíjba vonultak, eladták a webáruházat. Jelenleg Nagykátán (a tizenkétezer lakosú, gyógyfürdővel rendelkező járási székhelyen) kitar

„Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.”

Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… című verse kapcsán.

Már jó ideje foglalkoztat a „Ki minek gondol” kérdése.
Nem hiúságból

Portálunk szerkesztőjeként 2011. 08. 28-a óta találkozhatunk  Sági Erzsébet nevével. Erzsi, vagy ahogy sokan becézik "Tuszka" tavaly áprilisban csatlakozott hozzánk, azóta követhetjük nyomon a 4 Dimenzió Online oldalain  is emberközpontú írásait, a

I. rész

Csengeri Attilára estefelé – mihelyt ivott valamicskét – egyből rájött a mehetnék. Ilyenkor gyorsan rendelt egy taxit, és útközben eldöntötte, hogy melyik éjszakai szórakozóhelyet látogatja meg.

Nyugodt, júniusi szombat este volt, kelleme

Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
Szikrázzon, izzon élted alkonya,
Toporzékolj, ha húnyna már a láng.

A bölcs belát sötétséget, halált,
S kinek sosem volt tűzvillám szava,
Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.

A jó ember, kit hullámzás dobált,
Elv

„Időt lopok a verset vétkezésre”

Beszélgetés Mészely József költővel, tanítóval

Mészely József erdélyi származású költő, tanító Sepsikőröspatakon született 1956-ban, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte a tanítóképzőt. Pályáját Sepsisz

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!
– Mindörökké! Ámen.
– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem,

Egymásba fonódtunk,

mint hullámzó árnyak,

testem körbefogtad,

öleltél s azt kérted

orvososat játsszak;

úgy tanultuk egymást,

mint gyermekek

az anatómiát,

megtaláltál rajtam

minden kis hibát,

feltártad testemnek

kalandvágyó kincseit,

orrod karcsú

Bolyongó tűz terem
fénytelen éjeken.
Néptelen réteken
éjszakád végtelen…
Ingovány sötétjén
lobbanó sejtelem…
Vacogó lelkedben
nyirkos a félelem…

Illusztráció: bélyegkép az alkotó engedélyével másolva a Wikipédiából.

Attila, a friss nyugger memóriáját sem kímélte különösebben a múló idő, mégis rögzült benne az a kép, amikor hatéves korában – 1963 november 22-én – nagybátyja rányitotta az ajtót a külső kamrában. Az első osztályos kisdiák – a korán beköszöntött fa

A mozi előtti hirtelen kanyarban nyávogtak az autógumik.

Karcsika, a bejárat előtt állva utánozta hangjukat:
– Nyáááuuúú, nyáááuuúú. – Szasz haver, tiszteletem nagyuram, kézcsók mamóka! – szakította félbe néha hangutánzó monológját.

Karcsika szinte

Mottó (idézet barátom leveléből):  "Most  meg azt kérdezzük magunktól:  miért van az, hogy
- a  gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
-  miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és  miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat,

A létra, amin le- és feljárunk, menny és pokol, kint és bent, Te és én között…

Bennünk van fogantatásunk óta. Elsőként materializálódott belőlünk, majd köré épült testünk temploma.

Tartást ad, vagy támaszt, mikor mire van szükségünk… Olykor egy egé