Függöny résén lesett be Holdnak sugára,
álmélkodva vetült, a fekvő táblára.
Volt ott össze-vissza, négyzetráccsal tele,
sakktábla hevert ott, seregek is vele.
Bábuk heverésztek, Panka hagyta este,
fehérek feketék, csatákban elesve.
Aludt az ifjú hö
vers (4)
Híres lett városunk, nagy dolog történt ott,
furcsamód esett meg az a titkos légyott,
mert lesántult máma a vasorrú bába,
kétszázhúsz volt csapott reggel az orrába.
Szépen indult napja, vígan igazgatta
reggel még az orrát, végre ne izgassa
az a
Szemtelen csillag pattog az égen.
Letartóztatni! – szól a parancs.
De az éget uram!
Csürhe! Majd én megmutatom, hogy kell.
Lohol, üvölt, rúg,
majd gazdástól elporlad egy bakancs.
Törpe vagyok, tönkre vágyok,
egész erdőt tönkrevágok.
Erős vagyok, nem fog átok,
ám ha mégis, bosszút állok!
Rend dereng majd merre járok.
