B.Bihari Rita bejegyzései (10)

Sorrend
ALKOTÓ

Kurtizán-dal (Villon után szabadon)

B.Bihari Rita publikálta: szeptember 7, 2011, 7:04


Drága ifjak és ti vének
szóljon hozzátok ez ének.
Odette vagyok édes szajha
nyughatatlan,virgonc kanca.
Szerelmemet bőven mérem
fényes arany fizetségem.
Van szeretőm nem is három
kiknek kecses lábam tárom.
Gondolatim testek rabja
mocskos,mint a Szajna habja.
Alsószoknyám damaszt kelme
édes kelyhem mély rejteke
lágy kebleim finom halma
vágyaidnak birodalma.
Illatomtól megrészegülsz
mikor hátam mögé kerülsz
ringó farom eléd tárom
kivont kardod forrón várom.
Nedves barlang rejtekében
megfürödhetsz izzó kéjben.
Vörös ajkam vággyal hevít
kínod lassan széjjelfeszít
gyönyörödnek forró árja
édes nedved számat várja.
Vágyad oltván továbbállok
másik szeretőt találok.
Odette vagyok virgonc kanca
gazdag urak dús ribanca.

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Sirató (átirat)

B.Bihari Rita publikálta: június 23, 2011, 7:13




Láttam a hontalant,
ki üdvözült arccal
a nincsből adott,
láttam a szenvedőt,
ki a kínról mindent tudva
szívből mosolygott.

Láttam kicsiny gyermeket
a sarokban összekuporodva, –
gyilkolt a magánya.
Hallottam néma,
elfojtott kiáltást,
amikor az ember
fegyverrel torolt bántást.

Láttam, hallottam, éreztem és féltem.
Nem értem, nem értem mégsem…

Siratom az Embert,
aki feledve Teremtőjét,
csaholó ebként tépi,
szaggatja gazdája kezét.
Meghalt a szavak értelme,
disszonáns akkordok
töltik ki a csendet,
s viaszfigurák gyilokra készen
védik a hazug rendet.

Eltűnik a gyertya pislákoló lángja,
sercegve kialszik.
Halotti torra gyűlnek a varjak,
már jajszó sem hallatszik.
A régi bölcső lett a sírhely,
az oszló tetemeket ringatja.
Az Isten pedig talán
gyarló gyermekeit siratja.

Gyászeső esik...
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Sirató

B.Bihari Rita publikálta: január 15, 2011, 20:33
Láttam a hontalant, ki üdvözült arccal a nincsből adott,
láttam a szenvedőt, ki a kínról mindent tudva
szívből mosolygott. És kicsiny gyermeket,
kinek arcát keserű könnyek folyama áztatta,
a sarokban összekuporodva mérhetetlen kínnal
gyilkolt a magánya. Hallottam a néma,
elfojtott kiáltást, mikor az ember
fegyverrel torolta a bántást.
Láttam, hallottam, éreztem és féltem.
Nem értem. Csendben, a szavakból kifogyva
siratom az Embert, ki feledte Teremtőjét,
és csaholó ebként tépi, szaggatja gazdája
féltőn óvó kezét. Meghalt a szavak teremtő ereje,
disszonáns akkordok törik a csendet,
élettelen viaszfigurák tengere gyilokra készen
védi a hazug rendet. Eltűnik a gyertya
pislákoló lángja, sercegve kialszik. Halotti torra
gyűlnek a varjak, már jajszó sem hallatszik.
A régi bölcső lett a sírhely, mi az oszló tetemeket
ringatja, odafent a Teremtő végignézve a pusztulást,
gyarló gyermekeit siratja..
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Kiűzetve

B.Bihari Rita publikálta: április 27, 2010, 17:00
Kinyitod a szemedés rájössz,tulajdonlétedben bujdokolsz,arcra erőltetettmázas burok alattsikoltva fuldokolsz.Gyűrött tarka ruhavérző csonkot takar,kötés fedi hátadlevettettél fentrőlszínes tollú madár,akkor szegted szárnyad.Tükröd démonjaivicsorogva nézteksóvárgó szemekkel,összetört börtönükvéres-szabad ízétvésték rád kezükkel.Lefejezett élethullott porba némán,mélán ülő csendbenvércsepp hullott aláföld szomját oltva,az isteni rendben.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Könny-magaszt

B.Bihari Rita publikálta: április 23, 2010, 19:08
Gondolatok zakatolásazúzza csendem miótaelmentél,ágyam hidegenölel,mint a koporsómmélye,..elfeledtél..Gyáva vagyok és hazug,mert nem merek létezni,álomvilág határánvastüdővel lélegezni.Kapaszkodok egy emlékbe,mely csalókán fellobbantjafényét,és átkot szóroka jelenre,mely villogtatjatényét,hogy kegyetlenülgyenge vagyok,hogy feketék a nappalokkönnyárban úszik a szemmár keserű lélegzetem,roppan a létés kővé válika szép,és jólassan szétmállikkín-szólam arcomravésveszívem tövestőlkitépvehát nem érted...?Sírva köszönt a nap,a remegő láb tétovaszaggatott az összes perc,már soha nem ölelsz,nincs ringató tánc-lépés,szívszaggató sikoly-kéréscsak a méla csendés rend.. és csend,a közönyös csend..
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Titok-lepel

B.Bihari Rita publikálta: április 4, 2010, 15:00
Kezem nyújtom
cseng a szólam,
mit lelkemmel eldaloltam
néked.
Titkom súgom
mindent rólam,
szerelemmel átkaroltam
lényed.
Csókolj lágyan
érints fájón,
tépd csak vadul fehér testem
zilálj.
Szenteld ágyam
nézz rám vágyón,
forró testbe beleveszve
kiálts.
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Az utolsó út

B.Bihari Rita publikálta: április 3, 2010, 9:48
Nagyon hideg volt az éjszaka.
Kezem és arcom kékrefagyott.Fázom.Most az éhséget sem érzem.Jóllaknék egy csepp fénnyel ésegy kis meleggel.A cipőm talpa már időtlen idők óta lyukas,akárcsak akabátom.Mozgásban kell maradnom,akkor talán enyhül a testemet körbezárófagyosság.
Az emberek az utcán nehéz szatyrokat cipelve sietnek.Legtöbben szorosanmaguk köré vont meleg kabátjuk rejtekében haladnak el mellettem.Azünnepi kivilágítás tündöklően szikrázik,és a tiszta ablakok mögöttbarátok beszélgetnek meghitten italuk mellett,vagy az ajándékboltbanigyekeznek még beszerezni az elmaradt ajándékokat listájukról.Szinteidilli ez a kép;egy pillanatra el is felejtem a csontjaimba harapófagyos hideget.
Sült gesztenye illatát érzem orromban.Behunyom a szemem,és lassanízlelgetem az illat keltette érzést számban.Gyermekkorom pillanataiidéződnek fel elmémben,mikor anyám sütötte nekünk otthon,és édesillatától megrészegedve toporogtunk szeretett lénye mellett...régvoltidők.A valóság ólomsúlyként nehezedik mellemre:nincs meleg,ölelőkar,sem otthon.Céltalanul visznek lábaim,kabátom csonttá fagyottérzéketlenné váló testemen.Már nem érzem a hideget...valami melegségkezd lassan felkúszni a szívem felé.Elmosolyodom,mikor meglátom hovávezetett látszólag céltalan utam.A temető kapuja előttállok:öntudatlanul,és szaporázva lépéseim igyekszem anyához.A sírtfehér hótakaró borítja.Lassan végigsimítom a korhadó keresztet,éstérdre borulok.Átölelem a jeges,rideg fadarabot,és ekkor hirtelenátszakad a gát:sok-sok év elfojtott bánata és vigasztalan éjszakájakúszik fel torkomon..hangosan zokogni kezdek.Siratom a ki nem mondottszavakat és az elszalasztott érintéseket.Minden egyes könnycseppelsúlytalanabbnak érzem magam..
A hó lassan fehérbe öltözteti koszos, szakadt ruhám,de én már nemfázom.Közelebb ölelem magamhoz a keresztet,és lágyan megcsókolom.Könnyűvagyok és boldog.Kinyitom szemem és anyámat látom közeledni...kitártkarjai és meleg mosolya felolvasztja körülöttem a jeget.Ismétkisgyermek vagyok és boldog nevetés közepette szaladok felé..
Egy magányos mécses lángja borítja fénybe a környező sírokat.Sercegvefellobban,majd lassan kialszik....a föld fehér lepel alatt nyugszik..
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Csend-szólam

B.Bihari Rita publikálta: március 14, 2010, 21:32

...üres szemgödörből
tétován folyik
az idő,
ködgomolyban
sötéten bomlik
a jövő...


elmélázol,lábad
virágot tipor
hallod sírását,
arcodat torzzá
teszi a vigyor
mellyel gyenge
testét törted,
de éhes lábad
tovább csörtet
meg nem áll...


...arcodon egy
könnycsepp
csordul
létedre csend-börtön
romos fala
borul...


távolt kémlel
szép szemed,
semmit ölel
hideg kezed
néma ajkadon
fájó dallam
süket a fül,
hogy ismét halljam
édes szavad
lágy zengését
két karodnak
forró ölelését
elmúlt már...

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Mélység

B.Bihari Rita publikálta: január 28, 2010, 22:08
Tűz égette,kormos tarlóvávált lelkemmezején töria csendetléptem,fájdalomhideg cseppjeiöntözik meztelenmagánybanázólétem,bússzívem ritkulódobbanása fojtózokogásbafúltének,magányködbe veszettszakadék szélénimbolygókóborlélek.Lágyanölel a sötétségszótlanhozzábújok,néma,hideg ajkammalálomtitkokatsúgok.
Olvass tovább…