Kezem és arcom kékrefagyott.Fázom.Most az éhséget sem érzem.Jóllaknék egy csepp fénnyel ésegy kis meleggel.A cipőm talpa már időtlen idők óta lyukas,akárcsak akabátom.Mozgásban kell maradnom,akkor talán enyhül a testemet körbezárófagyosság.
Az emberek az utcán nehéz szatyrokat cipelve sietnek.Legtöbben szorosanmaguk köré vont meleg kabátjuk rejtekében haladnak el mellettem.Azünnepi kivilágítás tündöklően szikrázik,és a tiszta ablakok mögöttbarátok beszélgetnek meghitten italuk mellett,vagy az ajándékboltbanigyekeznek még beszerezni az elmaradt ajándékokat listájukról.Szinteidilli ez a kép;egy pillanatra el is felejtem a csontjaimba harapófagyos hideget.
Sült gesztenye illatát érzem orromban.Behunyom a szemem,és lassanízlelgetem az illat keltette érzést számban.Gyermekkorom pillanataiidéződnek fel elmémben,mikor anyám sütötte nekünk otthon,és édesillatától megrészegedve toporogtunk szeretett lénye mellett...régvoltidők.A valóság ólomsúlyként nehezedik mellemre:nincs meleg,ölelőkar,sem otthon.Céltalanul visznek lábaim,kabátom csonttá fagyottérzéketlenné váló testemen.Már nem érzem a hideget...valami melegségkezd lassan felkúszni a szívem felé.Elmosolyodom,mikor meglátom hovávezetett látszólag céltalan utam.A temető kapuja előttállok:öntudatlanul,és szaporázva lépéseim igyekszem anyához.A sírtfehér hótakaró borítja.Lassan végigsimítom a korhadó keresztet,éstérdre borulok.Átölelem a jeges,rideg fadarabot,és ekkor hirtelenátszakad a gát:sok-sok év elfojtott bánata és vigasztalan éjszakájakúszik fel torkomon..hangosan zokogni kezdek.Siratom a ki nem mondottszavakat és az elszalasztott érintéseket.Minden egyes könnycseppelsúlytalanabbnak érzem magam..
A hó lassan fehérbe öltözteti koszos, szakadt ruhám,de én már nemfázom.Közelebb ölelem magamhoz a keresztet,és lágyan megcsókolom.Könnyűvagyok és boldog.Kinyitom szemem és anyámat látom közeledni...kitártkarjai és meleg mosolya felolvasztja körülöttem a jeget.Ismétkisgyermek vagyok és boldog nevetés közepette szaladok felé..
Egy magányos mécses lángja borítja fénybe a környező sírokat.Sercegvefellobban,majd lassan kialszik....a föld fehér lepel alatt nyugszik..
Hozzászólások
:)