ALKOTÓ

Könny-magaszt

Gondolatok zakatolásazúzza csendem miótaelmentél,ágyam hidegenölel,mint a koporsómmélye,..elfeledtél..Gyáva vagyok és hazug,mert nem merek létezni,álomvilág határánvastüdővel lélegezni.Kapaszkodok egy emlékbe,mely csalókán fellobbantjafényét,és átkot szóroka jelenre,mely villogtatjatényét,hogy kegyetlenülgyenge vagyok,hogy feketék a nappalokkönnyárban úszik a szemmár keserű lélegzetem,roppan a létés kővé válika szép,és jólassan szétmállikkín-szólam arcomravésveszívem tövestőlkitépvehát nem érted...?Sírva köszönt a nap,a remegő láb tétovaszaggatott az összes perc,már soha nem ölelsz,nincs ringató tánc-lépés,szívszaggató sikoly-kéréscsak a méla csendés rend.. és csend,a közönyös csend..
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Kedves László!
    Szerettem volna megismerni legalább töredékeiben azt az embert,aki segíteni szeretne,aki a gondolatait megosztja velem...sajnos nem volt rá lehetőségem,mert ahhoz a barátodnak kellene lennem.Jó volna néhány sorban képet kapni Rólad..:)
  • ALKOTÓ
    Köszönöm kedves Erika:):)
  • KRITIKUS
    Kritikát kaptál erre a művedre a KONDI-TEREM-ben.
  • ALKOTÓ
    Jól érezteted a zaklatottságot, az elkeseredett ember lelkiállapotát, kedves Rita!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum