SZÉPIRODALOM

Előttem lebegsz,
mint a lila nő a Chagall képen.
Úgy képzellek el ruhátlanul,
rózsák közt nappal és éjjel.
Csak úgy,
mint egy könnyed virág,
mint egy sóhaj,
mely a mellkasomba vág, 
mikor rád gondolok
akarva-akaratlanul. 
Csak vagyok,
s csak vagyok..

örökkön semmi kis

szanaszét fájások

botlasztanak nappal

riogatnak éjjel

orvoshoz sem lehet

minden kis szeszéllyel

hogy tegnap a gyomrom

ma meg a bal csuklóm

hogy a kávéfőzőt

szétcsavarni sehogy

így aztán kávét sem

lassan már-már semmit

néha még magam is

ált

Hógyöngy száll
a télkoronás fákról,
fakeresztem fészkét
belepte a dér,
seregélyek, varjak
menekülnek tőlem,
borzongó magányom
kísértetfehér,

lemetszett ágként fáj,
sínylődik a lelkem,
rikító színeim
kiszívta a nap,
játékszere lettem
fagynak