A kínai horoszkóp szerint bivaly vagyok. Amikor ezt megtudtam, elsőre az fordult meg a fejemben, hogy lehettem volna valami kedvesebb is, nem pont bivaly. Aztán tovább hallgatva Mei elemzését rájöttem, hogy nem is olyan rossz, amit rám szabtak az égi
Szerelem (30)
Vera az egyetemi éveinek vége felé járt, amikor az asztaltársaságához kerültem egy barátom invitálására. Orosz szakirányos volt, s mint a bölcsész hallgatók közül sokan, magán viselt minden jellemző jegyet amit tudni vélünk a „tarisznyás” diákok eg
Mondjátok meg nekem, mi lesz akkor,
ha elnyel mindenkit ez a vak kor,
ha gépek mutatnak utat,
s az elme vakon kutat, -
mi lesz akkor,
ha ember álmokat nem lát, nem sző,
hová tűnik el az ígért szebb jövő?
Mondjátok meg nekem,
lesz, hogy senkinek nem
Gyenge karral magadhoz öleltél,
szégyenpír éledt szájszéleden,
azóta eltelt sokszáz nyár és tél,
minden elmozdult,
ám a szerelmünk nem.
Sorsunk félremoccan,
életvégi,
a halálban gyűjt erőt
mindig újra megszületni.
Pórusaimba ivódó lélegzeted,
még mindig bennem lüktet,
bármennyire duzzog is a szó.
Fonáktalan vagy,
a legbensőségesebb,
szerelemből adni tudó.
Közeledben leomlik az erkölcs,
a pillanat saját ujjába harap,
egy porladó eszméletlenben,
száj szájra boldogan
Ma elcsodálkoztam, ahogy felnéztem az égre én,
milliárd csillag egy pici szempárba hogy belefér,
és mégis a messzeség, a távol oly határtalan,
a föld, mint porszem a végtelenben milyen súlytalan.
Elcsodálkoztam, ahogy szerelemmel néztelek én,
egy égi á
Szörnyű hideg volt aznap. Már egy hete fagyott, de ez a mai nap felülmúlt minden képzeletet. Tudta, hogy melegebben kellett volna öltöznie; a rövid kabát és sál, sapka nélkül, nem volt valami szívderítő látvány. Az utolsó pillanatban szánta rá magá
Mint két szép zöld fenyő,
Egymás mellett állunk,
Vidám, jó kedéllyel
Összeér az águnk.
Fény fürdet minket, egy
Öreg, ócska lámpa,
Erőt ad, hitet, ha
Nem látnálak, fájna!
Világol az este,
Éjjel se homálylunk,
Egymás szívét lesve
Összeér az árnyunk.
Az ősz lassan enged a télnek. Reggelente deresek már a fák, a bokrok bogyóit is megcsípte a dér, és amikor a nap magasabban jár, még akkor is meglátszik a lehelet. Ezeken a hideg napokon az ember leginkább csak a szobából szereti nézni a tájat, és só
Előttem lebegsz,
mint a lila nő a Chagall képen.
Úgy képzellek el ruhátlanul,
rózsák közt nappal és éjjel.
Csak úgy,
mint egy könnyed virág,
mint egy sóhaj,
mely a mellkasomba vág,
mikor rád gondolok
akarva-akaratlanul.
Csak vagyok,
s csak vagyok..
– Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak.
Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott F
Holdarany-harmat a holnap kenyerén,
az éji fényben csillagezüst siet.
Elalszom lassan az Isten tenyerén,
idelenn nem ismernek az égiek.
Búzára guggol a malomkőkerék,
lisztes melle-bőrén porköd szendereg.
A munkagyár édes, szuszogó mesék
igazságos bir
Szavaim szerteszét szélednek,
szelek szárnyán szikrázón szállván,
szerelmet, szellemi szépséget
szülnek szónokló színészek száján.
Szürke színpad szélén szemkönnyezve,
szakadt szegény színész szól szelíden.
„Száz szilaj szörny szennyes szava szurkál:
sze
Szorongásaimból kábán ébredek,
Izzadságszagú nehéz reggelek
Lopóznak lomhán, kimérten tova.
Veled? - Veled nem lehet!
Eltolod sápadt, szomorú lelkemet.
Szeretlek! - mondanám - eretnek
Tétován, dadogó szavakkal.
Eressz el! - sikoltod - és akkor
Rám zuhan
'77 augusztusa, három hetes katonai kiképzés Bukarestben. Csak mi lányok vagyunk bent, a fiúk vakációznak, a Petőfi Ház üres, az őszi szesszió még messze van. Por, meleg és dög unalom.
Nagyjából így kezdődik minden valamire való mese. Hát ezért kezd
Ne is engem szeress kedves.
Magadat szeressed bennem.
S, hogy megtaláld, merülj el
Végtelen szerelmemben.
Szántó Teri vagyok. Dani, Te emlékszel? Csak úgy kapásból? De örülök! Ez több, mint gyönyörű! És, még én féltem, hogy zavarok. Hogy én milyen boldog vagyok Tőled, annak, hogy hogy rád találtam! Évtizedek óta kereslek, mindenkit kérdeztem, aki akkorib
Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.
Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel ny
Mézszínű asszony a múzsám
- negyed évszázada már -
Az Ő szerelme burkán
nincs semmilyen határ...
Mézszínű asszony a nőm,
s a nap, ha pirítja,
bőre forró, mint a főn,
haját bodorítja.
Akácméz szín az egész teste.
Nem is bőr az, hanem bársony!
A termés
Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.
Haja mint hullámzó tenger szétterül,
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna redői közül,
hogy végül a félhomál
