SZÉPIRODALOM

Előttem lebegsz,
mint a lila nő a Chagall képen.
Úgy képzellek el ruhátlanul,
rózsák közt nappal és éjjel.
Csak úgy,
mint egy könnyed virág,
mint egy sóhaj,
mely a mellkasomba vág, 
mikor rád gondolok
akarva-akaratlanul. 
Csak vagyok,
s csak vagyok..

Nemrég új lakásba költöztem, és a nappalim falára kerestem képet, fotót, bármit, ami tetszik, de a galériákban valahogy nem találtam meg a nekem tetszőt. Ekkor hívott fel Endre, hogy mutat nekem valamit, nézzem meg, ugorjak el hozzá valamikor a héten

– Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak.

Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott F

Holdarany-harmat a holnap kenyerén,
az éji fényben csillagezüst siet.
Elalszom lassan az Isten tenyerén,
idelenn nem ismernek az égiek.

Búzára guggol a malomkőkerék,
lisztes melle-bőrén porköd szendereg.
A munkagyár édes, szuszogó mesék
igazságos bir

Szavaim szerteszét szélednek,
szelek szárnyán szikrázón szállván,
szerelmet, szellemi szépséget
szülnek szónokló színészek száján.

Szürke színpad szélén szemkönnyezve,
szakadt szegény színész szól szelíden.
„Száz szilaj szörny szennyes szava szurkál:
sze

Szorongásaimból kábán ébredek,    

Izzadságszagú nehéz reggelek

Lopóznak lomhán, kimérten tova.

Veled? - Veled nem lehet!

Eltolod sápadt, szomorú lelkemet.

Szeretlek! - mondanám - eretnek

Tétován, dadogó szavakkal.

Eressz el! - sikoltod - és akkor

Rám zuhan

'77 augusztusa, három hetes katonai kiképzés Bukarestben. Csak mi lányok vagyunk bent, a fiúk vakációznak, a Petőfi Ház üres, az őszi szesszió még messze van. Por, meleg és dög unalom.


Nagyjából így kezdődik minden valamire való mese. Hát ezért kezd

Szántó Teri vagyok. Dani, Te emlékszel? Csak úgy kapásból? De örülök! Ez több, mint gyönyörű! És, még én féltem, hogy zavarok. Hogy én milyen boldog vagyok Tőled, annak, hogy hogy rád találtam! Évtizedek óta kereslek, mindenkit kérdeztem, aki akkorib

Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.

Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel ny

Mézszínű asszony a múzsám
- negyed évszázada már -
Az Ő szerelme burkán
nincs semmilyen határ...
Mézszínű asszony a nőm,
s a nap, ha pirítja,
bőre forró, mint a főn,
haját bodorítja.
Akácméz szín az egész teste.
Nem is bőr az, hanem bársony!
A termés

Alszik a párnán a kedves.

Szeme körül álompillangó kerget

szivárványtüzű árnyékvilágot,

most talán eléri amire vágyott.

Haja mint hullámzó tenger szétterül,

s mint megannyi huncut, csillogó patak

futnak ki tincsei a párna redői közül,

hogy végül a félhomál

Találkozni szeretnék Veled,
Hogy a két szememmel lássam,
Híven őriztem-e, az emlékedet.

Mert láttam, hogy ki voltál.
Hunyorgó, távoli pulzár.
Egy a milliárdból, csillagfény.
Táncoltál egy fekete lyuk peremén.

Nézem ki lettél általam.
Lángoló szuper nova,