– Az álom. Az álomról beszél nekem?
Holczer poharát letette, de tekintetét nem vette le róla. Barátja is sört ivott, de nem a buborékokat, hanem a szemben ülő arckifejezését kutatta.
– Egy rögeszmévé vált, – folytatta Holczer. – Be kell vallanom, hogy egy rögeszme. Tudnia kell, hogy éjjelenként legalább kétszer visszatér az álom!
« Persze, nem vagyok pszichológus és a fiatal koromban olvasott könyvek csak szexualitásról, nemekről, rögzítésről, vagy Oidipusz komplexusról: az apa gyűlöletről, vagy anya iránt érzett szerelemről beszéltek. Ma meg kíváncsian szeretném ismerni, hogy mit jelent az álmom?
Körülöttük a kávéház szokásosan nyüzsögött délután ötkor az irodák zárása után. A bárpult előtt férfiak könyököltek egymás mellet boldogan megszabadulva minden kötelezettségtől, sört ittak vagy más, különböző színű italt. Egyidőben beszéltek, miközben a pult mögött a pincér érzéketlen arccal törölgette a mosógépből kivett gőzölgő poharakat.
Foglaltak voltak az asztalok is. Barátok, kollégák üldögéltek és beszélgettek, a kevésbé világos sarkokban pedig néhány fiatal pár és diákok egy-egy pohár Coca mellett. Fejük összebújt, hogy jobban hallassák elsuttogott titkaik.
– Nem tudom, hol van, a helyet nem ismerem. – Holczer tekintete az öt pohár ellenére – a poharak az asztalon sorakoztak – élénk és tiszta volt.
« Hallott már arról, hogy álmodni lehet a szagokról? Én, én álmodom. Érzem a hús és a vér szagát. Mint mondtam már, ez a kezdete. Érzem az undorító szagot és hirtelen egy húspreparáló munkalánc előtt találom magam. Húsüzem? Konzervgyár? Fogalmam sincs. Soha életemben nem tettem be a lábam egy vágóhídra vagy konzervgyárba. »
« Pedig egy láncon voltam. Végtelenbe nyúló sin, sem eleje, sem vége. Ember magasságban felakasztott borjúfejek. Két kampó között fél méteres távolság. És képzelje, egy helyett, kettévágott borjúfej érkezik! Valójában két fél fej jön elém. És ha látná a két fél fej tekintetét! Mindkettő szemrehányó tekintettel néz rám! »
« Öltözetem fehér, mint a henteseknek vagy orvosoknak, vérfoltokkal mindenütt, és kesztyűs kezemben egy kanálszerűség, ami segít kivenni az agyat. »
– Mit? – Barátja undorral hirtelen letette poharát.
– Jól hallotta! Az agyat! 45 másodpercem volt a két fél fejre, kivenni a két fél agyat és egy időközben egy második láncon elém érkező kis műanyag dobozba tenni.
– Undorító! – A barát fintorogva ürítette ki poharát.
– Nekem mondja? – Holczer beszéd közben a lassan eltűnő habot nézte.
« Álmomban a legrémesebb, hogy képtelen vagyok kiüríteni a két fél fejet. Minden logika ellenére – itt látható az álmok valótlansága – a lánc nem áll meg. A fejek megállás nélkül érkeznek. Egy második fej összeütközik az elsővel, majd egy harmadik, és így a végtelenségig. Végül is leesnek a láncról. Megpróbálok a kanállal kivenni egy agyat miközben egy másik a lábamra esik vagy a kis műanyag dobozra. Néhány perc és mindenütt borjúfej. Körülöttem nincs más, csak fél borjúfej. Eltemetnek és érzem a vér szagát, a nyers hús szagát. És abban a pillanatban, amikor a hideg hús majd eltemet teljesen, ordítva felébredek.
– Persze a felesége is felébred!
– Igen, – válaszolt Holczer. – Ismeri jól álmom, és azt gondolja, hogy bolond vagyok.
Poharát kiitta és int a szomszéd asztalt kiszolgáló pincérnek. Újabb kört rendel kettőjüknek.
– Látja jól, nem kell nekem álomról beszélni. De ha tudhatnám, hogy mit jelent? Mit akar mondani? Biztosan egy tudatalatti jelzés. Az a baj, hogy nem értem… semmit nem értek…
Hozzászólások
Hátborzongató és nyomasztó lehet ilyen álmok után ébredni. Sajnálom a főhőst. Megpróbálnék mélyreható beszélgetésekkel, vagy könnyed humorral segíteni rajta, nem pedig elitélném, mint a felesége.
Érdekfeszítő történet, de pánikbetegeknek nem ajánlott.
Hú, ez nekem is kemény volt. Valóban súrolja a pszicho thriller határát. Kapsz hozzá egy speciális emojit.
Úgy vélem, Holczer feleségét sem lehet irigyelni. A szimpla horkolás is kimondottan zavaró, de hogy valaki folyton ordítson álmában... az már igazán sok (sőt sokk) lehet. Valószínűsítem, hogy a történet fiktív, mégis nehéz belegondolni. Ez már ugyanis félig horror kategória.
Míg a cselekmény főszála igencsak borzongató, a mellékes körülmények leírása - a délutáni hangulat - épp az ellenkezője: szinte idillikus és andalító.
Jelentőségteljes írás, gratulálok.
Vágóhídi futószalagon dolgozni nem álommunka. Sokan ugyanis még a konyhában sem bírják nézni, ahogy előkészül a vasárnapi ebéd. Engem is megvisel, ha visszatekintenek rám a halott állat szemek. Egy halom felezett borjúfej hatása pedig még álomszinten is sokkoló. A képillusztráció híven tükrözi a megszokott, napi kegyetlenséget: minden borjúnak van egy piros pont, egy lövés a homlokán. Ezek a borjak nem érhették meg a nyugalmas aranykort, három hónaposan már mehetnek a levesbe.
Nem irigylem Holczert, ha van jelentősége az álmának, ha nincs. Elképzelni sem tudom, miként láthat valaki olyan dolgokat álmában, amit nem élt meg életében. Ez egy kiélezett ellentét szerintem.
Embert próbáló téma, lélekfacsaró feldolgozásban. Nem fog a kedvencemmé válni.
Félelmetes dolog lehet egy folyamatosan visszatérő, rémisztő álom. Az arabok úgy vélik, a borjú gazdagságot és szerencsét jelképez az álomban. Aki egészséges, élő borjút lát álmában, az nagy áldásban és nagy gazdagságban részesül. Ha azonban a borjú elpusztul az álmodozó előtt, az pénzügyi veszteséget vagy kudarcot jelezhet a szakmai életében. Azt tanácsolják az ilyen álmot látónak, hogy legyen óvatos és éber az ellenségekkel és a versenytársakkal szemben, mert ártani próbálnak neki.
Nos, ilyen álomfejtés után nem lennék a helyében annak, akit álmában majd eltemetnek a borjúfejek...
Meghökkentő és felkavaró írás. Gratula & ötös pacsi!