Olvasnivaló (64)
Sorrend
A Küküllő mentén járok
anyám szíve hajt előre,
évek óta nincs már velünk,
kivittük a temetőbe.
Lába nyomát érzem , látom,
a szeme az én világom,
fogom kezét, amint mutat,
ahogy jelöli az utat.
A Küküllő mentén járo
anyám szíve hajt előre,
évek óta nincs már velünk,
kivittük a temetőbe.
Lába nyomát érzem , látom,
a szeme az én világom,
fogom kezét, amint mutat,
ahogy jelöli az utat.
A Küküllő mentén járo
A novemberi szél könnyet csalt a fiú szemébe. Megállt egy pillanatra, és a homlokába húzta kötött sapkáját. Egyedül haladt a korán besötétedett utcán a belváros irányába. A járda csaknem üres volt. Az úttesten a kivilágítot
Felhő fekszik
félúton keresztbe
dús völgy, szikár
sziklacsúcs között.
Ködben botorkálva,
utakat tévesztve,
csoszogva, csúszva
küszködök, jövök...
félúton keresztbe
dús völgy, szikár
sziklacsúcs között.
Ködben botorkálva,
utakat tévesztve,
csoszogva, csúszva
küszködök, jövök...
Ködben, felhőben
fuldokolván, úszva
kékfehér falon áttörök;
kettét
fuldokolván, úszva
kékfehér falon áttörök;
kettét
Már megivott öt körte-kört
mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy menny
mikor vadul, váratlanul kitört
kitekert strófáiból az értelem;
a galaxis új színkörre váltott
és az ő vállára csillagpor szitált,
időtlenül és mégis hirtelen.
Már nem számított senkinek,
hogy menny
Hányatott sorsú tested maradványait
Hányja újabb kupacba Róma,
Ki tudja hányszor temettek újra,
Néró nem bocsátotta meg tanításodat,
Vért akart és tüzet,
Véred folyt, olthatatlan tűz keletkezett,
Kétezer évre emlékezem.
Hán
Ülök kerti padomon, csendben.
Megritkult lombsátor résein át
dől rám a koraőszi fény.
Kezemben – mint mostanában sokszor –
vörös bőrbe kötött Jókai regény.
Olvasok. Hajam újból ében,
az arcom sima, hófehér.
Kicsi a kert, de énköröttem
lüktet az idő
hantolatlan
tömegben
átkapartan
a túloldalra
avar takart
sorsok
bomlottak
történetük
rohasztott
ne halld
a jajt
ne halld
a hazát
ne halld
bitó-golyó
bocsánat
kérő sóhaját
égbe faragják
kopjafák
vért
pirosat
szabadságot
szű
Lelkem kilépett otthonából
most itt lebeg felettem,
közönyösen nézi szendvicsem,
melynek felét már megettem
és a csésze alján sötétlő üledéket.
Vagyok én, a lélek és volt egy test-otthonom.
Tűnődve nézem a köztük levő
Nem láthatom ősz ráncodat, mely
búgó imádsággal sejlik gyermeked
szakadt ábrándjában. Találkozunk,
találkozunk az örök Igazságban.
Most még színezve haladsz, lehet
hogy meg sem őszülsz, mint virág,
melyről a dér visszaszé
mondom, a sorsok a végén
már a küszöbön együtt törölnek lábat,
kiszólásra várnak, … megszokták,
itt a porban, itt már
a megszólalásig hasonlóak,
egyformán sárosak, kimosakodtak,
a tulipánokból maradtak …
végül szagt
már a küszöbön együtt törölnek lábat,
kiszólásra várnak, … megszokták,
itt a porban, itt már
a megszólalásig hasonlóak,
egyformán sárosak, kimosakodtak,
a tulipánokból maradtak …
végül szagt
A park az üdülőhely déli szélén, enyhe lejtőn nyújtózkodott. Látszólag minden szabályosságot elkerültek a zúzottkővel borított, keskeny utak a gondosan nyírt, füves rész között. A sárga keramitkővel szegélyezett, szürke a
EMELD MAGASRA POHARAD
Légy boldog - Az élet harc
Nevess a bolond világon
Dionüszosz legyen
a legjobb barátod
Ha letörtek - Elleneid
Ne félj az elmúlástól
Állj fel
Emeld magasra poharad
- Más sem végzi különben
Az élet te
Őrület hajt át az embertengeren,
Milliárdnyi és mind más ,
Bár egyformának teremtetett.
Amint cseperedni kezd,
Hágni akar és hatalmas lenni,
Asszonyt, vártát, hegyet.
Szeretni, vagy csak
Szeretkezni, magját szétszórva
Me
Még megáll a busz a leláncolt gyárkapu előtt,
de kopott gumiszőnyegeit már nem tapossa a
borostás arcú férfihad, nem vihognak a csitri
lányok futva a férfiak előtt, hogy számba
vegyék az érkezők sorát, néhány marcona
de kopott gumiszőnyegeit már nem tapossa a
borostás arcú férfihad, nem vihognak a csitri
lányok futva a férfiak előtt, hogy számba
vegyék az érkezők sorát, néhány marcona
