A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.
Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen mé
csak lebegtünk, mint halak,
gyertyalángot ölelt
minden gondolat –
fogyott bő vacsoránk.
kinn esküvőt lestek –
vagy minket talán –
az étterem akvárium ablakán.
jött-ment a násznép,
menyasszony, vőlegény,
benn múltidézés folyt,
legénybúcsú – serény.
Törpe vagyok, tönkre vágyok,
egész erdőt tönkrevágok.
Erős vagyok, nem fog átok,
ám ha mégis, bosszút állok!
Rend dereng majd merre járok.
A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.
Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!
Arcán sebhely, torz horpa
lehet néha fordítva működik az evolúció?
valószínű. régen biztos az állatok is tudtak beszélni,
csak beleuntak, mint manapság az emberek.
a házasságokban gyakorolni kell a testbeszédet,
úgy sokkal kevesebb lesz a meddő veszekedés,
s eleve olyan kis
Néha zúg a harci nesz -
őrület mit Marci tesz!
Látszatra bár vérprofi, -
pofija nem angyali.
Tiszta ideg, tiszta gáz,
vele hasgörcs paroláz.
Keze remeg - nincset ad -
markában egy kődarab,
szájában egy tört tojás -
habzó nyála híg folyás.
Szeme ne
A szerző
Szépíró maca a Muci,
stílusa sem faramuci,
regénye hatalmas
szárnyaló szirti sas,
gömbölyű feneke duci.
A csöves
Pazarlóan élt a csöves,
most fekhelye macskaköves,
ha van kis aprója,
jövőjét elszórja,
zsebéből széthull a törek.
A tan
mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a kész
Megszületett Shakespeare Stratford on Avon-ben,
olvasom egy könyvben, mit tartok a kezemben.
Nem ismertük egymást – szerette őt Avon –
nem is jött el Pestre, így aztán egy napon
ott hervadt el teste.
(a csepűrágó álma)
Óvatosan áll fel, teste roggyant bürü,
csárdába csalta be (tegnap még) egy gügyü.
Fogytán van élenye, agya bornírt, kába,
fejében cirmol vagy száz dibdáb eszkába.
Mély volt elmúlt este a korcsmai csanak,
hol fád képet vágva
málló évek, oszló tetem -
csonka torzó lett életem...
művégtagja: lábam s kezem.
ledugózott képzeletem
balmenetes gondolata,
életvivő szűk csőlíra
lerakódott gáziszapja.
valaki ás, rozsda roppan,
múlt-kavicson csákány koppan.
csiklandó fény gödör
Kicsivel a nyolcvanas évek elején még spanban kentük a verdát, no nem a 1310-es Dákót, hanem az 1300-as Ladát. Egy idő után viszont már kezdtem besokallni a hülyeségeitől. Mindennap beszerzett valami csicsát az orosz szörnyeteghez.
Néha hőmérős i
Ebben az országban, ahol élek, minden van! És mindenből sok! És minden eladó! Hát nem csodálatos, nem lenyűgöző? Minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!
Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki
