SZÉPIRODALOM

26

Nem utaztak tovább gépkocsin. Hosszú és fárasztó volt az út és a tankolás problématikus. Villany hiányában semmire nem szolgáltak a benzinkútak.

— Egy borzalmas és egyre nehezebb világban élünk. Senki nem réagált Shannon észrevételére. Lily talán nem hallotta, Jack pedig gondolataiba mélyedt.

A felelősség hármuk életéért a kiskutyáról nem beszélve, félelemmel töltötte Stockwellt. A letelepedésre választani kellett egy helyet, de hól? Dél Franciaországban? Spanyolországot választották de nem ismerte Európát. Egyszer néhány hónapot Canadában töltött a Canadian Air Forcal gyakorlatozva, majd egy fiatal nővel egy hét végét Bruxellesben.

Egy autópálya fölött repültek. Amerre elláttak, gazzal boritott elhagyott földek. Elvadult háziállatok és csendbe borult tanyák. Lassan repültek a vidék fölött. Ha város közelébe értek, Shannon mindég leszállt keresve a helység nevét, ami semmire nem szolgált.

Jack biztos volt abban, hogy a lányok tőle várták a választást. Konyhakertre is szükségük volt.

— Egy MacDo van ott! Oda megyünk? Lily a végleg kialudt cégtáblára mutatott. Bordeauxban voltak és a MacDo üres volt és finom por és pokháló boritotta a butorokat. A problémák nem változtak. Konzerveket keresni a kihalt üzletekben érintetlennek tünő épületeket választva. Megbecsülhetetlen kis gázrezsójukon melegitették ebédjüket.

Landes megyében a tengerparton látták elöször a pára burkolt Pyréneusokat.

— Itt maradunk, vagy folytatjuk tovább? Ujra kérdezte Shannon, pedig Londonban már választottak.

— Itt hideg van télen? Lily tekintete követte a homokon ugrándozo és a vizet harapdáló kiskutyát.

— Kevésbé mint nálunk az biztos, válaszolta Jack. De ha nem tévedek azért itt is füteni kell.

— Folytatjuk akkor. Shannon nem tétovázott tovább.

— Átrepülve a hegyeket biztosan megbetegszünk! Hideg van odafent!

Stockwellnak igaza volt. Egy könyvkereskedésben szerzett Spanyol térképet böngészve találták meg a választ.

— Elöttünk mindenütt magas hegyek. Jobb lesz ha keletre megyünk a hegyláncot követve és a Földközi tenger mellett folytatjuk útunkat dél felé. Szép idönk van gondolom, így gyorsithatjuk a menetet, hogy minnél hamarabb délen legyünk ahol nincs hideg.

Most már gyorsan utaztak. Néhány nap és több száz kilométer távolságban találtak egy szimpatikus vidéket, San Pedro de Alcantara.

27

Jack segitségével sikerült egy jó állapotba lévő elhagyott házat életre kelteni. Amig a lányok takaritottak, Jack egy katonai táborban talált egy générátort és két teherautót benzin tartályal amivel egy időre biztositotta az energia szolgáltatást. A generátor nem volt olyan zajos mint a tank.

—  Londonba kell mennem szerelmem, mondta Stockwell három nappal később.

— Miért?

— A kertészkedéshez és a földműveléshez könyvekre van szükség.

— Itt hagysz minket?

— Tudod jól, hogy semmi kockázat nincs és néhány óra mulva már visszajöttem. Egy pillanatig átölelte a nőt majd eltünt.

Az azonnali helyváltozás mint a lévitáció, nem csak titokzatos volt, hanem izgató is. Hogy magyarázatot nem találtak, erről sokszor beszélgettek s annak ellenére, hogy megszokták már, változatlanul csodálkozott amikor utazott.

Londonban egyenesen egy nagy könyvkereskedésbe ment keresni a szükséges könyveket. Visszatérte után bezárkozott a könyvekkel andaluziai házuk egyik szobájába. Ő is, épp ugy mint Lily minden erőfeszités nélkül mindent megjegyzett. Jack aki nem ismert semmit a növényekről, virágokról, főzelékekről, számára a kertészkedés és a földművelés olyan titokzatos volt mint az atom fizika, néhány nap alatt szakértővé vált.

Egy héttel később elhagyott melegházakat javitott. De a legnagyobb problémát a víz okozta. Jack kénytelen volt segitségüket kérni, igy Shannon és Lily segitettek szállitani és felállitani egy ismeretlen nevü kis folyó partján egy vizpompát. Az öntözés kérdését megoldották.

 Földiepret talált az elhagyott kertekben és vetőmagot keresett az üzletekben. Egész nap egyedül dolgozott, majd egy szép napon Shannon kéretlenül megérkezett mert kertészkedni akart ő is.

Havonta egyszer vagy kétszer, Lily egyedül Londonba ment. Annek ellenére, hogy jó helyre találtak és kellemes volt a napsütés, mindég London után vágyakozott, Markham Squarei elhagyott házuk után. A nap egy részét és az éjszakát ott töltötte Pepita őrizete alatt, majd visszatért Andaluziába.

— Nem haragszol hogy időnként visszatérek, kérdezte Lily. Kapcsolatuk megvàltozott miota Shannon és Jack együtt éltek. A fiatal asszony anyai érzelmeket táplált a kislány felé, és Lily sem látta többé mint idősebb növért, hanem anyának nézte.

— Persze, hogy nem. Olyan könnyen utazunk, ha ez tetszik neked?

Minden munka ellenére Lily folytatta tanulmányait és mielött a nyár végetért érettségi nivón volt.

28

Csodálatos volt a csend. Távol otthonuktól ahol a generátor mormogása kisérte életük, hihetetlen mélynek tünt a csend. Csak Dávid sirása volt a zaj ha éhes volt vagy tisztába kellett tenni.

— Mióta senki nincs itt, béke van!

Judith meglepte Carnavont. Soha nem beszélt a multról, különösen saját multjáról nem. Elöző életéröl időnként csak néhány elejtett szóval. Ő sem akarta feltárni ezt a közeli multat ami olyan mesze volt már.

— Nehéz volt az élet?

— Borzalmas. A gyülölet! Nem tudod elképzelni a kézzel fogható gyülöletet! Nem tudom miért. A vallás miatt a kellemes klima ellenére? De a gyülölet, mindenki gyülölt mindenkit.

A polgárháboru nyomai eltuntek. A nagy változás okozta rombolás elrejtette a háborus nyomokat,  s most mindent egyformán takart a por és az idő okozta rongálodás.

Többször meglátogatták Jeruzsálem elhagyott, régi, három vallás szentségesnek tartott köveit. Jelentéktelen kövekké változtak vissza. Lényegében mindég is azok voltak.

— Az emberek voltak a környezet lelke. Carnavon nem gondolta, hogy Judith válaszol.

— Igy gondolom én is, és Judith a Siratófal kopott köveit simogatta.

— Hiteink képes jelentőséggé változtatták át. Most, hogy senki nincs, minden visszatért az eredeti állapotba. Kövekké váltak. Ha akarod, egyszer meglátogatjuk majd a piramisokat is. Az egyiptomi hit jelentőséget, lelket adott a piramisoknak vagy a Sphinxnek. Az évezredek multával lelkük eltünt és kővé változtak ők is.

Egy hordozható bölcsőben kisbabájukkal utaztak. Néguev, néhány település, homok fedte farmok fölött repültek. A szuezi kanális ágyában felakadt hajók rozsdásodtak és a másik oldalon emberi nyomtól szűz homokdombok végtelensége. Itt valóban csend volt. Még madár sem járt. Nem messze a piramisoktól Carnavon lélekzetét visszatartva, hirtelen megállt. A Cairoból jövő úton se gépkocsi, sem autóbusz, csak néhány félig eltemetett váz. Semmi nem mozdult. Egy fuvallat, a nap egy eltévedt felhőfoszlány mögött, és a Sphinx mint ötezer évvel ezelött vak szemével a napba nézett.

A meleg ellenére csodálatos volt. Judith a kis napernyővel árnyékolta a kisbabát és inni adott.

Életük nem változott. Az erős munkát csak a pîhenés szakitotta meg. Mikor minden a helyén volt, a karbantartás rutinná vált. Elegendő áram és víz volt az életükhöz, a kert zöldséggel szolgált és egy ideje már szárnyasuk is volt. A maradék időben tanultak felhasználva képességüket.

A hét végén utaztak. Meglátogatták a Beeka vidékét, ősi városokat és évezredes romokat. Egyikük sem gondolt a jövőre.

— Élünk, túlélünk, hála új képességeinknek.

— És ha nem lenne? Judith kérdésére válaszolnia kellett.

— Már rég állati szinvonalra sűlyedtünk, primitiv állapotba feltéve, hogy túléltünk eddig.

— Nem gondolod, hogy paranormális képességeink valamit jelentenek?

Nem tudta meglepetését titkolni. Nem képzelte, hogy sorsuk felett gondolkozott.

— Nem tudom, talán. Régen, jóval azelött, hogy megismertelek, amikor minden földrészen uj betegségek jelentek meg, azt gondoltam, hogy a természet védekezik.

— Mit akarsz mondani, kérdezte Judith és karton lappal a mélyen alvó kisfiut legyezte.

— Ezek a gyógyithatatlan betegségek akkor jelentkeztek mikor az emberiség látszólag humanistává vált. Abban a stádiumban voltunk, ahol minden áron mindenkit gyógyitani akartunk!

— Ez az orvosok kötelessége. Hippocrate esküje...

— Persze, tudom. De az orvosi étikát tulzásba vittük. Bünössé vált. Minden áron a végtelenségig akarák életben tartani a gyógyithatatlan betegeket. Elveszitették az itélőképességet. A világ irracionálissá vált. Hónapokon vagy éveken keresztül tartottak mesterségesen életben normális körümények között régóta halott embereket. Ezerszámra haltak éhen és a humanitárius segitség egy liter adományozott tejjel hosszabbitotta meg haláltusájukat. Természetesen, a valóságban soha senkit nem mentettünk meg. Szélhámossàg volt a humanizmus nevében. A gyógyithatalan betegek mégis meghaltak, de két vagy három hónappal késöbb végtelen kínok és többféle terápikus kisérletek után. A halálbüntetéssel szemben is ez volt a magatartás. A legelvetemültebb bünöző felkeltette a keresztény és humanista szánalmat. És hála ennek a veszélyes szánalomnak a bünözők évekig várták a kivégzés napját! Végeredményben kivégezték őket, de tíz vagy húsz évvel késöbb!

— Emlékszem erre, de a természet védekezéséröl beszéltél ?

— Egy ideám volt, de soha senkinek nem beszéltem róla. Nem beszélhettél ha nem akartad, hogy bűnös óhajokkal vádoljanak. Rosszabb mint az Istenkáromlás! Az volt az érzésem, hogy a természet védekezik. Hogy a természet sokkal ésszerübb mint az emberek! Nem lehet tulmenni egy bizonyos végleten anélkül, hogy ne döntenénk halálos veszélybe a fajt. A Föld képtelen több milliárd haszontalan lényt eltartani. A haldoklók, és mindazok akik semmit nem csináltak, hogy élelmet teremtsenek, ezek haszontalan lények. Úgy éreztem, hogy a természet nem nyavalygott étikával és mesterséges ideákkal. A természet réalista! A természet nem szánakozik és nincs lelkiismerete. Ismeretlen, uj betegségeket kreált mint a HIV és sok más egyéb.

— Gondolod, hogy eltüntünk is a természet önvédelme volt?

— Valószinüleg mások felhasználásával. Messziről jött idegenek segitették a természetett.

— Soha nem gondoltál arra, hogy talán eredetileg ezek az idegenek teremtették a természetett?

— Meglehet, kitudja? Nem megyek ilyen messzire a feltételezésekben. De paranormál képességeink biztosan kapcsolatban vannak a természet önvédelmével, az emberiség eltüntével és azzal a valósággal, hogy élve maradtunk. Ezért gondolom, hogy nem vagyunk egyedül. Értesz engem, Judith? Nem vagyunk egyedül! Az utolsó szavakat kiáltotta és a nő tenyerét ajkai elé tette.

— Csendesen, felébreszted a fiad!

29

 Délutánjait az egyetemi könyvtárban töltötte. A fogászatott tanulta Carnavon. Sokszor magnó és mikro lemezekkel tért haza, hogy otthon tanulmányozza őket. Életük kényelmesebbé vált saját áramszolgáltatásukkal. Zenét hallgattak, filmeket néztek a télévizion, a különböző számitó gépekről nem beszélve az egyik szobában.

— Miért estél bámulatba a fogászat elött, kérdezte Judith. Látom, hogy mindég ezzel foglalkozol.

— Hogy rajtad és Dávidon segitsek ha egyszer fogfájásban szenvedtek.

Nem lepődött meg.

— Jól gondoltam. És mit csinálunk ha a te fogaid fájnak?

— Semmit. Megpróbálom egyedül gyógyitani magam. Esetleg te...

— Nem tudunk mindent csinálni szerelmem. Gondolni kell arra, hogy egyszer megöregszünk és egészségi gondjaink lesznek. Napról-napra kell élnünk. Önmagában véve nem rossz mindaz amire képesek vagyunk. Nem gondolod?

Az asszonynak igaza volt. Kénytelen volt elismerni, hogy létezett egy átléphetetlen határvonal. Abban kellett remélkedni, hogy hosszú ideig megörzik egészségüket.

— A jólétünkre tartalékold energiádat.

Praktikus volt mint a nők általában. A földön állt még az ilyen reménytelen helyzetben is. Éppen ezért Carnavon abba hagyta orvosi tanulmányait és a kert öntözésével és a gyümölcsös ápolásával foglalkozott.

Szerencsére fiuk jó egészségnek örvendett. Növekedett, gyarapodott és egyetlen gyermekbetegséget sem kapott. Csodaképp ők sem, még egy náthát sem a téli hidegben. Másféléves korában Dávid hirtelen megbetegedett. Váratlanul belázasodott. A kisgyerek mozdulatlanul feküdt kis ágyában és teste égett a láztól.

Carnavon orvosságokat keresett anélkül, hogy tudná mit kell gyógyitani? Egyetlen gyermekbetegség leirására sem hasonlitott. S amikor két nappal később Judith erős fejfájásról panaszkodott, majd borzongott és eszméletét vesztve belázasodott ő is, Carnavon megrémült. Megpróbált minden antibiotikot abban az őrült reményben, hogy sikerül lenyomni hőmérsékletüket.

Mikor az anya és gyermeke öntudatlanságba sülyedt neki is fejgörcse támadt és borzongott. Beteg volt mint a többiek. Mielött elveszitette eszméletét megállitotta a generátort, házukat bezárta és lefeküdt az asszony mellé és lázgerjesztette rémálmokba zuhant.

30

A dél-spanyol langyos tél igazolta választásukat. Stockwell földmüvelési szakértővé vált és Shannonal együtt ápolták a fákat a gyümölcsösben amit a környéken fedeztek fel. A melegágyak biztositották a zöldséget és a baromfi udvar a friss húst.

— Akaratunk ellenére paraszt család lett belőlünk és Stockwell eldurvult kezét mutatta. Lebarnult arcuk és karjuk éles ellentétben volt testuk fehérjével.

— Ez így van, és nem hasonlitunk az elmult idők tengerparton lustálkodó túristáira sem. Shannon aki még szebb lett a fizikai munkától, igazat adott neki. A munka és a szerelem fiatal Junová változtatták széles és rövid ruhájában. A felhasitott szoknya alól elővillantak combjai, és derekán az öv kiemelte csipőjét és melleit.

Lily fiatal kora miatt, nem dolgozott velük. Megegyeztek abban, hogy folytatja félbeszakadt tanulmányait. Mivel volt villanyuk hasznàlhatta a számitógépeket. Az atomfizika érdekelte annak ellenére, hogy teljesen haszontalan gondolat volt. Egyre többet ment Londonba mert ott találta a nélkülözhetetlen könyveket. Nem akart a spanyol tanulással időt veszteni.

Változatlanul Pepitával ment és együtt ültek a könyvtárban is. A tél közeledtével egyre ritkábban utazott, majd teljesen abba hagyta mikor a    hideg elviselhetetlenné vált.

A hosszú téli estéken szokták meg, hogy filmeket nézzenek. Stockwell egy nagy plasma ernyőt talált egy szaküzletben, s igy esténként néhány órára egy rég eltünt hangulatba süppedtek.

Furcsa érzés volt a képernyőn nézni a múltat. Egy nemlétező életet! Szinészek árnyát, városok szellemképét, és minden jelentőség nélküli történeteket.

Néhàáy napra volt szükségük, hogy elmuljon a kellemetlen érzés. A képek ujra megteremtették a mágikus álomvilágot. Érzéktelenitették az értelmet és nem érezték az anakronizmust jelenük és a múlt között. Két órán keresztül a varázslat hatalmában, időn kivül éltek.

A tavasz megjöttével a kerti munkák megkezdödtek és hetenként egyszer Lily tanulni ment. A kezdet kezdetén megegyeztek egy bizonyos fegyelem betartásában.

— Feltétlenül tudnunk kell, hogy hol vagy Lily! Ha valami baleset történik veled, így megtalálunk.

— De mi történhet, kérdezte a kislány. Senki nem fenyegethet, ma már nincs bünöző!

— Ez igaz kis csibém, de mindég történhet egy baleset, magyarázta türelmesen Shannon!

— Jó, igazad van. Egy kocsi elgázolhat, vagy áram üthet a földalattiban,  tréfálkozott Lily.

— Biztos, hogy nem, de eltörheted a lábad egy üzletben, vagy vízbe eshetsz.

— Az meglehet, hajta helyben a kislány.

— Ha nem tudjuk pontosan, hogy hól vagy, hogyan akarod, hogy megtaláljunk a hatalmas városban?

Lily igazat adott neki és pontosan betartotta az utasitást. Mielött elment, mindég felirta egy papirra uticélját.

Egy este mikor a nap màr eltünt a hegyek mögött, Shannon idegesen fel-alá járt a szalonban a whiskyjét ivó Jack elött.

— Napnyugta elött mindég itt van. Londonban nincs annyi fény mint itt!

— Még az sem biztos, hogy ott süt a nap, tette hozzá Jack. Ideje megkeresni gondolom, és igérem, hogy jól megmosom majd a fejét. Poharát letette.

„ Jössz drága? Átölelte vállát majd a londoni cimre gondolt.

Markham Square esőtöl csillogó járdája Jacknak adott igazat. A ház belsejét félhomály boritotta. Az ágyon feküdve vacogó fogakkal, lázasan találták Lilyt. Pepita elötte ülve türelmesen várakozott, majd Shannon lábára ült és nyüszitett az örömtől.

— Nagyon tüzes! Jack lehajolt és Lily homlokára tette kezét majd az érverését tapintotta.

„ A szive gyorsan dobog!

— Mindég féltem egy betegségtől...

— Soha nem mondtad, hányta szemére Jack.

— Erröl nem volt éredemes beszélni! Tehetetlenek vagyunk a betegségekkel szemben. Az asszony egy vizes törülközőtt tett a kislány égő homlokára.

— Fogalmam sincs mit kellene neki adni, és Stockwell elgondolkozva nézte Lilyt.

„ Nem gondolod, hogy jobb lenne haza szállitani?

— Igazad van. Shannon felvette Pepitát miközben Jack karjába vette Lilyt és viszatértek kertjükbe. Ágyára fektette az elájult kislányt.

— Itt legalább van világitás. És most, mit csinálunk?

— Semmit, válaszolta Shannon. Tehetetlenek vagyunk.

Két órával később úgy éjfél felé, fejfájásról panaszkodott. Jack keresett egy fájdalom csillapitót a soha nem használt házi patikában.

— Csak egy fejfájás hiányzott, mormogott. De rosszkedve hamar félelemmé változott, mert Shannon is belázasodott. Ő is megpróbálta homlokát hűsiteni egy nedves törölközővel. Később rajta volt a sor érezni egy ismeretlen betegség tüneteit. Erős fájdalom hasitott az agyába, egy lüktető fájdalom és minden erőfeszitése ellenére, hogy fennmaradjon, kénytelen volt lefeküdni.

„ Te jó ég, betegek vagyunk és meghalunk” gondolta futólag mikor a láz kezdte égetni testét.

Nem maradt más az elnémult házban a három eszméletlen ember elött csak egy vigasztalhatatlan kiskutya.

31

             Ájult álmából kisfia kétségbeesett sirása ébresztette fel. Judith felült, mellette férje halkan horkolva aludt. Nem hallotta a generátor megszokott brummogását, és az ablakon becsúszó napfény után itélve napnyugta volt, estefelé járt.

Néhány pillanatig tanácstalanul várt. Valami leirhatatlan zürzavar volt a fejében. Gondolatai egymásra torlódtak, fel nem tett kérdésekre keresett választ és minden mögött egy megmagyarázhatatlan zaj. Dávid kivörösödött arcal orditott és látomásként cuclis üveget látott, majd önmagát, szoptatva a gyermeket. Majd a kép hirtelen változott és egy zöldség késa gondolatét érezte.

Fejét rézva kelt fel és megtorpant. Egy gondolatott hallott, erősebben mint eddig, de teljesen idegen és saját gondolataiól független. Egy férfi gondolat. A férje kivánta!

A fekvő férfit nézte. Mozdulatlanul aludt. Pedig a gondolat nagyon erős volt. De sok más is volt, egyik a másikon s igy teljesen érthetetlenek. Mindenféle zaj.

— Ébredj fel, kiáltotta és megrázta férjét. Carnavon felébredt szemeit kinyitva és abban a pillanatban Judith fejében megszünt a sexuális vágy s helyette kimondatlan szavakat hallott.

„ Mit akar? Miért nem hagy aludni?

Carnavon fejét fogva ült fel mert egy belső káosz áldozata volt ő is. Mintha hangokat hallana. Ismeretlen gondolatok villantak át agyán. Egyesek erősek voltak. Mások távoli, nehezen megkülönböztethető egy általános zajba ömlesztve. Az volt az érzése, hogy egy rövidhullámu rádió van a fejében ahol az adások egymást fedik és zavarják az általános zajban. Recsegés és fütyülés, a nap és a csillagok rádió adása.

„ Segits rajtunk! Dávid éhes és nincs villanyunk! Miért nem segitsz nekem? Ezeket a gondolatokat hallotta mikor Judith eltünt a konyhában.

Felkelt meginditani a generátort.

„  Persze, a hűtőben minden romlott!” Fájdalmasan erősek voltak Judith gondolatai. Mikor Haiffába ment egy pillanat alatt fiának élelemért, Judith gondolatai a távolság ellenére is erősek maradtak.

„ Elég volt Judith, ne folytasd!” Gondolatban beszélt az asszonyhoz. „ Miért orditasz? Ez fájdalmas!”

Igy értették meg végre, hogy újabb, télépatikus kapcsolatot volt közöttük. Néhány óra alatt sikerült normálisan használni az új képességet. Fejükben a zaj elcsendesült, majd eltünt teljesen amikor sikerült bezárni a belső hallást. A célpont halkan kapta meg a neki szánt üzenetet. Gondolatukat ellenőrizve megőrizték intimitásukat is. Mikor megakartak mindent osztani, szellemüket teljesen nyitva hagyták, hogy a màsik szellem behatolhasson. Mikor azt akarták, hogy tudja a másik, hogy nincs titok közöttük.

Néhány kisérletezés után Carnavon megállapitotta, hogy a távolság nem csökkenti a telepatikus kapcsolatot.

Hogy mennyi ideig maradtak eszméletlenül, soha nem tudták megállapitani. Több napon keresztül biztosan, mert az élelem megromlott a felmelegedett hűtőben. Carnavon szerint megmagyarázhatatlan betegségk legalább egy hétig vagy tíz napig tartott a kerti növények után itélve. Megnőttek mint a szakálla. Saját fizikumuk is megváltozott. Lefogytak néhány kilót és a kisbaba majd csontvázzá vált. Sok erőfeszitésre volt szükségük feltáplálni a babát, de néhány nap alatt ujra jó színben volt és gyarapodott.

A szükséges munkákon kivül csodálattal tanulmányozták környezetüket. Rájöttek, hogy a gagyogó gyermek elküldött gondolatokat, teljesen világos és érthető képeket. Nem szavak voltak, hanem képek. Mielött sirni kezdett, mert várta, hogy tisztába tegyék, látták a fejükben a meztelen babát a asztalon lábaival biciklizni a levegőben.

Az idő múlásával sikerült szürni és válogatni abban amit zajnak hívtak. A valóságban ezek a zajok a környező élet, millió vagy milliárd lény gondolatai voltak. Egyik meglepetésből a másikba estek. Körülöttük mindenki gondolkozott. A nagy és kicsi állatok. Egyszerü gondolatok ugyan, de gondolatok mégis. Életük lényeges dolgai körül forogtak. Mindenki enni akart és nem ennivalová válni, mindenki keresett egy társat szeretkezni és nagyrészük nem tudta, hogy miért. És mindenki félt.

32

Majdnem igy történt San Pedro de Alcantarában. A kisbaba sirása helyett, Pepita érdes nyelve ébresztette fel Lilyt. A kiskutya lelkiismeretesen nyalta az arcát.

— Nem Pepita, kiáltott fel eltólva a kutyáàt és felült. Az a benyomása volt, hogy az egész világ a fejében van. Ismeretlen zajokat hallott és furcsa képeket látott. Látta önmagát a kiskutya fejét simogatva majd egy félig elfogyasztott patkány undorito tetemét.

A fejében lévő zürzavar ellenére visszaemlékezett, hogy megbetegedése pillanatában Markham Squaren volt. Most meg a Costa del Sol napsütésben fürdő kertjüket látta. A másik szobában Shannon és Jack felöltözve aludtak az ágyon.

— Ébredjetek fel, és Lily felrázta barátait.

Jó időre volt szükségük, hogy uralják a nehézségeket, az elküldött és kapott gondolatok folyamát.

— Próbáljatok semmire nem gondolni, tanácsolta Stockwell miután elsőként sikerült a fejében egy látszólagos rendet teremteni.

— Elég hosszú ideig voltunk beteg, és Shannon, Jack borostás állát érintette. Borotválkoznod kell, tanácsolta.

”Egyelöre jobban szerettek fennhangon beszélni, fenntartva a télépathiát a távolsági beszélgetésre és intim gondolatok váltására.

A másik nagy felfedezés  az volt, hogy minden állat gondolkozott. Az egész természet kivétel nélkül, a fák és a virágok olyan jeleket adtak amit szellemük érzelmeként fogtak fel.

— Nem voltunk valóban beteg, állapitotta meg Shannon. Ez csak egy átváltozás volt, egy megindulás...

— Agyunk változása, kérdezte Jack.

—Mi más, vàlaszolt Lily.

— Az események kezdete óta megváltoztunk. A lévitáció, az azonnali helyváltozás és most utoljára, a télépathie, foglalta össze gondolatait Shannon.

— Tehát mondhatni, hogy más emberek lettünk? Lily, a kiskutya mellé gugolt és vékony ujjai selymes pofáját simogatták. Időnként hagyta magát Pepita elégedett gondolataival átitatni.

— Igy is lehet mondani! Megváltozott emberek. Shannon nem szerette ezt a szót, de beismerte, hogy nem volt más.

— És talán még nem fejezödött be a változás, szugerálta Stockwell.

— De miért, milyen céllal?

— Sokat kivánsz tolem Lily. Fogalmam sincs.

Hajnali kettőkor Shannon hirtelen felébredt. Világosan felfogta a másik szobában Lily lábainál szuszogó Pepita álmait. A kislány mint Jack, uralkodott a télépatián, alvás közben intim gondolataik nem lépték át szellemük küszöbét. Nem Pepita álmai ébresztették, sem más ismert zajok. Ő is sikeresen szürte őket. Valami más volt. Mint egy gyenge hivás. Egy értelmes és kitartó távoli gondolat. Visszafolytott lélekzettel összepontositott. Jack halk lélekzete eltünt. Shannon kinyitotta belso hallását hogy jobban halja a hangot.

Az az érzése volt, hogy gondolatai kinyulnak mint az ujjak, hogy keressen a mindenségben más ujjformáju hullámokat, és megtalálja őket. Nem tudta miröl van szó. Teljesen izolálta magát környezetétől. Ebben a pillanatban a hang megerősödött, érthetővé vált. A szavak brutálisan az agyába hatoltak.

„ Hól van? óol van?”

33

Soha nem felejtettem el az első kapcsolat percét.

Az afrikai napsütésben a beton pilléren ülve, csak ez maradt a századokkal ezelött eltünt civilizáció hidjából, néztem a forrongó vizet és visszaemlékeztem.

Ez éjjel mi történt? Nem tudom. Dávid kis ágyában aludt és álmodott. Hallottam Judith lélekzetét és ebben a pillanatban álmodozni kezdtem. Elképzeltem, hogy emberek élnek a földön. Mióta mindenki eltünt, nem nyugodtam bele, hogy valóban mi hárman egyedül vagyunk.

Amikor az utolsó megmagyarázhatatlan átváltozás megadta nekünk a gondolat átvitelt, többsöor gondoltam arra, hogy ez volt a lehetőség, hogy felvegyük a kapcsolatot a többiekkel. Judithal nem beszéltem erről, sikerült elrejtenem a gondolatot.

Ez éjjel szabad folyàst engedtem képzeletemnek s valami ismeretlen erő arra kényszeritett, hogy gondoljam és ismételjem a szót: hol van?

Csak ezt a gondolatot. Az volt az érzésem, hogy minden eltünik körülöttem. Nem hallottam szeretteim lélekzetét, sem a többi zörejt és zajt amit normális képességeinkel felfogunk, mint egy ház és a bútorok a hőmérséklet változásra reagáló recsegései. Nem hallottam az ajtórés alatt befurakodó légvonatot, majd mikor elment a függönyt lobogtatva a nyitott ablakon keresztül. Semmiröl nem volt tudomásom mert csukott szemeim elött csak ezek a szavak lángoltak: hol van?

Minden irányba követtem gondolataim hullámait. Mint vékony ujjak tétovázva haladtak előre, messze, tengeren túlra. Önmagam egy része más gondolatokat keresett a mindenségben. Egyre mélyebben merültem magamba ismeretlen erőket szabaditva fel, ismételve mint egy elromlott gép: hol van?

„ Itt vagyok!”

A válasz gyenge volt. Kezdetben azt hittem, hogy csak képzeletem parazitája, de a hang egyre tisztább lett.

„ Itt vagyok, maga kicsoda?”

Ezek a gondolatok hirtelen félelemmel töltöttek el. Magamhoz térve megszüntettem az adást.

— Nem vagyunk egyedül Judith! Ébredj fel Judith, kiáltottam! Felgyujtottam az éjjeli lámpát és megráztam a feleségem.

Meglepetve nézett rám. Gondolom, hogy furcsán néztem ki, mikor nem tudom hanyadszor ismételtem.

„ Nem vagyunk egyedül! Egy másik emberrel van kapcsolatom és többen is vannak! Sokkal többen!

34

Két napig vártak a találkozással. Számukra a 48 óra egy gyakorlat volt. Mind az öten elmesélték ami velük történt mióta egyedül maradtak. Egyidőben folytatták a keresést. Csak Európában több mint száz embert találtak! Egymástól távol, mindenütt éltek emberek.

Mielött teljesen uralták uj képességüket, lelki egyensúlyukat egy hangzürzavar veszélyeztette. Annak a tudata, hogy több százan éltek különböző helyeken, önmagában egy meglepetés volt. Finnországtol az Uralig, mindenütt férfiak és nők éltek egymástól elszigetelve.

Egy ötszemélyes közösség az olasz Alpokban, és kilencen nyomorogtak a Kárpátokban.

A második napon Lily, Shannon és Jack rájöttek, hogy időkülönbség van a kontinensek között. Ettől a perctől kezdve napnyugta utőn folytattők a keresést és több ujabb kapcsolat Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában volt erőfészitésük jutalma.

Két nappal később Shannon, férje és Lily Pepitàval a karjai közt meglátogatták Judithot és Carnavont.

Első látásra egyszerünek tünt a rögtöni helyváltozás. Csak egy célra kellett összpontositani. Elég ritkán csak lakás és munkahely között használták .

A helyzet megváltozott ha nem ismerték pontosan a kiválasztott célt. Lily csak Markham Squarera  gondolt és elképzelte jól ismert szobáját és azonnal a megszokott négy fal között találta magát. Kevesebb sikerrel járt ha ismeretlen cimet választott. Bond Street 36-ra gondolva egy kevésbé ismert utca és házcímre, csak részlegesen sikerült a helyváltozás. Londonban találta magát, s utána a vàros fölött repülve egy térkép segitségével kellett keresni.

Izráelben voltak, számukra ismeretlen országban. Hosszú keresgélés és több telepatikus kapcsolat után találták meg Judith és Carnavon házát.

Később, uj kapcsolatok teremtése a tbbi földrészeken, egyhangu és hosszadalmas volt különösen a kontinentális nagyságu országokban, mint Ausztrália vagy az Egyesült Államok. A gyakorlatnak hála megértették, hogy a hely pontos ismeretére volt szükség a sikeres helyváltozásra.

—Harmadik tipusu találkozások. Ismerik Spielberg filmjét?

Carnavon első szavai megtörték a jeget. Kezdetben mindenki egyszerre beszélt. Fennhangon beszéltek. Nem akarták mások gondolatait olvasni. Annak örültek, hogy ismeretlen hangokat hallanak! Beszélni akartak.

Az első kapcsolatot több más követte majd minden nap. Nem csak saját történetüket hallgatták, de helyzetüket is tanulmányozták. Carnavon és Stockwell annál könnyebben szimpatizáltak egymással, hogy mind ketten pilóták voltak.

— Gondolja, hogy ujra repülünk egy szép napon, kérdezte Stockwell.

— Több okból nem hiszem. Sok nehéz munkálatra volna szükség mint két repülőtér és két gép. És őszintén szólva a vezetés örömén kivül nem látok más értelmet. Sokkal gyorsabban és könnyebben gépek nélkül utazunk!

Gondolatban régóta foglalkozott ezzel a kérdéssel mielött erre az eredményre jutott.

— Van ami sokkal érdekesebb mint a repülés, Jack! A nyelvekre gondolok, magyaràzta Lily majd vendéglátójukhoz fordult.

„Ugye nem angol eredetü Carnavon úr? És a felesége sem ha nem tévedek?

— Igy van, válaszolt mosolyogva a férfi. Francia az anyanyelvem és Judithnak héber. De miért beszélünk eredetről, Lily?

— Csak egy észrevétel. Különben az eredet nem érdekel. A telepatikus kapcsolat az érdekes. Ha beszélni hallom, rögtön tudom, hogy nem az angol az anyanyelve. Ha telepatikus kapcsolatban vagyunk, képtelenség észrevenni. Gondolom, hogy értik mire gondolok, nézte Lily a felnötteket.

„ Több száz emberrel vettük fel a kapcsolatot a világ minden elrejtett zugában. Feltehetően sokan beszélnek angolul, de biztosan nem mindenki! Értik már, hogy mire akarok kilyukadni?

 — Azt akarod mondani, hogy a telepátia eltüntette a nyelvi különbségeket és az angol gondolatokat megérti egy kinai aki nem érti ezt a nyelvet. És ez a másik irányba is érvényes. Mi megértjük egy Finn vagy egy Bulgár gondolatait minden forditás nélkül. Zseni vagy kicsim és Judith megcsókolta Lilyt.

— Tehát egyetemes a gondolat. Carnavon tekintete a kislányt vizsgálta.

— Mint az érzelmek, tette hozzà Shannon. A bennünket ért változásokkal sok  akadály omlott le közöttünk. Talán egy új civilizációt is teremthetünk?

— Ne siessünk drágám! Stockwell megpróbálta nyugtatni az asszonyt.

— És ha igaza van, fogta pártját Judith. Mindenképp rengeteg dolgunk van mielött egy új civilizációra gondolhatnánk. Azonnali problémákat kell megoldani!

35

Az első lelkes napok után arra jöttek rá, hogy életük megváltozott és bonyolultá vált. Eddig az életfenntartásra szükséges tevékenység volt napi elfoglaltságuk. Most a szabadon választott órákhoz kellett csatolni a többiekkel való kapcsolatot is. Az azonnali helyváltozás ellenére sem volt annyi idejük, hogy mindenkivel összejöjjenek. A két kis közösség — Carnavon és Stockwell — között a kezdödő barátság magátol érthetően szorossá vált. Kezdettöl fogva minden héten találkoztak függetlenál a telepatikus beszélgetésektől.

 Mindenki egyénileg vette fel a kapcsolatokat. Lassan megismerték egymás egyéni történetét és problémáit. Egyesek egyedül találták magukat és a legnagyobb nehézséggel sikerült életben maradniuk. Néhány évvel késöbb az északi vidékeken öngyilkosok nyomát találták. Végül is Shannon gondolt a népszámlálásra, hogy mennyien maradtak a földön.

— Tudnunk kell, hogy elegendöen vagyunk-e a túlélléshez !

— Mit akar mondani, kérdezte Carnavon.

— Nagyon egyszerü. Itt most öten vagyunk, három nő és két férfi, a kisfiáról nem beszélve. Akármilyen lehetőséget is nézünk, öt emberrel elképzelhetetlen, hogy fennmaradjunk. Még ha több gyereket csinál minden asszony különböző férfivel, a vérrokonság elitél és rövid idő alatt eltüntet bennünket.

— Igazad van mert csak öten vagyunk, adott neki igazat a férje. De több száz egyénnel, másképp áll a helyzet, nem?

— Tévedsz, az nem sokat változtat a lényegen. Az emberiség kissé később tünik el, de elötte a degenerálódás elkerülhetetlen. A nemzési élethatárrol nem beszélve, a lakosság elöregedése alig száz év mulva kézzel fogható lesz.

— Igy már értem miért akar népszámlálást! Ugy nézem, hogy alaposan ismeri a kérdést. Carnavon érdeklődéssel nézte a fiatal asszonyt.

— Igy van. Mióta mindenkivel kapcsolatba kerültünk, sokat beszélgettünk Lilyvel a kérdésről.

— És nekem semmit nem mondtatok! Stockwellnek igaza volt mert sem Shannon, sem Lily nem beszéltek kutatásaikról. Igaz, hogy ő sem vette észre, hogy kevés időt töltenek együtt a melegházban.

— És milyen következtetésre jutottak? Carnavon véget vetett a kezdödő vitának és nyugtalanul várta a választ.

— Három ezren alul rövid idő alatt eltününk.

— Mennyi idő alatt?

— Két vagy háromszáz év talán. Arrol biztosithatom, hogy nem leszünk itt!

— És három ezer felett?

— Egy kis szerencsével a faji fennmaradásunk biztositva, úgy mint emberi faj.

A népszámlálás szükséges volt.

36

Nehéz volt. Sokkal nehezebb mint ahogy elképzelték. Kezdetben Lily a tanulmányaival egyidőben akarta a telepatikus kapcsolatokat fejleszteni, mint Shannon, aki mindenáron segiteni akart Jacknak. Egy héttel késöbb rájottek, hogy nem haladnak. Képtelenség volt két különböző munkát folytatni.

A felvilágitásokat összegyüjtötték és kiválasztották földrész, majd ország szerint. A fiatal nők meglátogatták az életben maradottakat és hetenként kétszer találkoztak Carnavonal. Felbátorodva egyre messzebbre mentek. Az óceánok és kontinensek tuloldalára, hogy a helyzetről teljes képet kapjanak.

Arra a fontos meállapitásra jutottak, hogy kivétel nélkül minden embernek hozzájuk hasonló képességei voltak. A másik észrevétel az életben maradottak földrajzi szétosztása volt. Semmi logika nem volt benne. Egyes földrészek mint Afrika vagy Oceánia néptelenek voltak. Késöbb észrevették, hogy közép-amerika is teljesen kiürült, ellentétben a multban majdnem üres földrészekkel mint Grönland, Izland, Alaska vagy a szibériai tundra, ahol az emberiség szép százalékát találtàk.

Egyes európai ország a közel-kelethez hasonlan üres maradt. Mások mint Kina, India vagy Japán, észak-amerikához hasonlöan az emberiség javát adták százalékban. A normálisan üresnek tekinthető Ausztráliában többen éltek mint Európában!

Két hétel később egy orosz jött a segitségükre. Ufában egy nagyon hideg vidéken élt és kiejthetetlen volt a családi neve, igy csak keresztnevén szólitották, Geordie. Informatikus mérnök volt. Egy szép napon megérkezett és jelentkezett Stockwelléknál, mert elege volt a hidegből, a magányból és a konzervekböl. Stockwell zöldségei és gyümölcsei és a Spanyol éghajlat elbűvölték és nem messze tőlük Granadában telepedett le.

Geordie egy programmot készitett, hogy mindenkit ismerjenek, nevüket, korukat és amivel foglalkoztak. Mert kivétel nélkül mindenki használta uj képességeit és külünböző területeken dolgoztak függetlenül régi foglalkozásuktól. Új távlatok nyiltak elöttük.

A közepes életkor: harminc év és hat hónap volt. Carnavonból az emberiség legidősebb embere lett. Mint mindég, több nő volt mint férfi. A nők Lily kivételével fogamzóképesek voltak. Ő volt az egyetlen kislány nem beszélve Dávidról, az ujszülöttről.

— Lehetséges, hogy mások is voltak de nem élték túl a nehézségeket, magyarázta Geordie. Soha nem találták más fiatal nyomát.

Mielött a nyár végetért, a népszámlálás befejeződött és arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos feltételek mellett fennmaradnak.

—3691 ember, férfi és nő él a földön, ha hinni lehet Shannont és Lilyt.

Stockwell és Carnavon, Geordinál tanulmányozták a különböző lehetőségeket.

— Amint láthatják, öt földrészen  szórodtunk szét. Sokan vannak a maguk helyzetében, és az orosz, Carnavonhoz fordult. Csak két ember. Sajnos, ezek az emberek sokszor nem formálnak egy párt! Két férfi vagy két nő van együtt. Vannak olyan csoportok is mint a maguké Jack, két nő és egy férfi, vagy forditva. Ezek a kis közösségek nagyon nehezen léteznek. Pedig komolyan dolgoznak mint maguk Izráelban vagy itt spanyolban.

— Falvakba kell tömörülni, hogy könnyebb legyen az élet, növelni a termelést és elősegiteni a házasságot, osszegezte Carnavon.

37

Évekre volt szükség, hogy összejöjjenek. Nem volt kényszeritő hatalom, csak a valóság kényszere hozta őket össze. Ha szétszorva is, de falvak jöttek létre Andaluziában Stockwellék körül és Tel-Aviv környékén, Carnavon közelében.

Falvak láttak napvilágot az Egyesült Államok nyugati partján Californiában és Ausztráliában. Mindenki ösztönszerüen kereste a mértékletes hőmérsékletü vidékeket ahol nem nagy  különbség volt az évszakok között. Kina és Japánban a kemény tél és Indiában a hőség fékezték a fejlődést.

Szétszórodtak a települések. Az ujonnan érkezők kiválasztottak egy házat majd helyrehozták. A szállitás kérdését a levitátió és a rögtöni helyváltozás szerencsésen megoldotta. A multban egymás hegyén-hátán éltek, erre nem volt szükség ma már.

A közlési kapcsolat sem volt probléma. A személyes vonzódás és a nyelvi rokonság elősegitette kis közösségek létezését és igy egymás közt anyanyelvüket használták. De minden nehézség nélkül beszéltek a többiekkel használva a gondolatátvitelt.

Egy íratlan szabály létezett közöttük. Senki nem eroőzakolta meg a másik gondolatát. Gondolataikat kivánságuk szerint tudták bezárni. Kérni kellett a kapcsolat  létesitését és a gondolat teljes összeforrásához teljesen átengedték magukat. Mintha rövid ideig transzban lennének.

Régebben, mikor még azt hitték, hogy egyedül vannak, Judith és Carnavon soha nem zárták kulcsra az ajtót. Nem volt szükség rà.  Most, hogy megszünt a magány, hogy mindenki odament ahová akart, éjszakára bezárták a házat. De soha senki nem erőszakolta meg a lakások intimitását.

Ez is egy íratlan törvény volt.

38

Lily és Shannon segitségével, Geordie folytatta a népszámlálás elemzését. Találtak orvost, tanárt, könyvelőt és taxi soffört. Egyes helyen nem volt orvos, másutt meg földmüves. A könyvelőkre és eladókra és más irodában dolgozókra nem volt szükség.

Rájuk várt az Uj Világ szervezése. Minden településre küldtek egy orvost. Egy évre volt szükség hogy megértsék, hogy nem volt szükség orvosra és kórházra. Soha senki nem betegedett meg. Egyetlen nátha, láz vagy más betegség sem volt, s az orvos csak arra volt hasznos, hogy segitse a szűlő asszonyokat. A kisebb balesetek mint a lábtörés, csodaképpen néhány óra alatt meggyógyultak. Kezdetben az orvosok megprobáltak kezelni, de mikor a fájdalom megszünt és a törés magátol összefort megértették, hogy nincs szükség rájuk.

Hogy valami magyarázatott találjanak, az orvosok biológiai keresésre szánták magukat. S mivel korházra sem volt szükség, kutató intézetté változtatták.

Sikerült a lakosságot három földművelési központba csoportositani. Egy Európában Stockwelék körül. Egy másik kozel Carnavonékhoz és egy harmadik Geordie vezetése alatt Kansasban, ami nem akadályozta meg, hogy visszajöjjön spanyolba programjain dolgozni. Később az ázsiai parasztokkal dél Franciaországban biztositották a szükséges rizstermelést.

Mindent megértő tanulási képességük mentette meg őket. A kezdeti létnehézség  kényszere alatt, különböző területeken teknikai ismerettségekre tettek szert. A jobb élethez energiát kellet biztositani.

Az emberiség soha nem dolgozott annyit mint ebben az időben. Hála képességeiknek a világban szétszort néhány ezer ember egy közösséget formált.

39

Egy vasárnap délutáni szieszta alkalmával árulta el a titkot Judith.

— Nem tudod, hogy  Shannon kisbabát vár?

Félálmából riasztotta fel Carnavont.

— Végre egy jó ujság! És Jack tudja már, kérdezte és felült.

— Még nem. Miért nem lepődsz meg?

— Mert ez normális! Fiatalon babáznak az asszonyok. Arról nem beszélve, hogy a mi érdekünk a szaporodás.

— Pontosan. Azt magyarázta, hogy Geordie szerint néhány hónapja egyre több asszony esik teherbe.

— Erre nincs logikus válasz, de minden háboru után az asszonyok mindég több fiut szűlnek mintha a veszteséget akarnák pótolni. Igy nem meglepő, hogy most, mikor majdnem az egész emberiség eltünt, a szülés periodusába lépünk. Carnavon felkelt és egy üveg hideg vizzel jött vissza.

„ Kérsz ? És nyujtotta a poharat Judithnak.

„ És miért titkolja Jack elött? Megbolondulna a boldogságtól.

— Biztos akar lenni.

Egymás mellet feküdtek szellemüket bezárva és gondolataikba merülve. A telepatikus kapcsolatot kizárták magánéletükből. Őrizni akarták a gondolatok titkát amit a beszéd csak nagy vonalaiban tárt fel.

Judith sokáig habozott mielött ujra megszólalt.

— Sok változás van az életünkben.

— Mit akarsz mondani?  Carnavon várta a választ tekintetét mereven a felhólyagozott mennyezetre szegezve.

— Azelött mikor egyedül voltunk, nehezebb volt az életünk. Most másféle nehézségeink vannak. Ujra szociális életet élünk.

— Kollektiv életre gondolsz?

—Igen.

— Mond, hogy mitöl félsz, kérdezte az asszonyt de gondolatai másfelé jártak s arra gondolt, hogy ujra kellene festeni a szobát és talán az egész házat.

— Nem félek semmitől  de azaz érzésem, hogy az eseménytelen időszak amit eddig éltünk, a végéhez ért, és ujra problémák lesznek az életünkben.

— Mint a változás elött?

— Igen, mint azelött. Kevésbé éles talán...

— Mire gondolsz pontosan? Carnavon nem gondolt többé a mennyezetre és a kellemetlen festési munkára. Az ágy szélén ülve a asszony arcát nézte.

— Nem hiszem, hogy sikerül elkerülni a múlt életünket megmérgező problémákat. Rövid idő után máris a szervezésbe estünk. Később lesznek vezetők és akiket vezetnek és nem hiszem, hogy a férfiak és a nők érzelmi bázisa megváltozott. Nem gondolom, hogy ezen a téren megváltoztunk.

— Képességeink már megkülönböztetnek!

— Ez igaz. De nem merem elgondolni, hogy az alapvető érzelmek és vágyak megváltoztak. Mióta nem vagyunk egyedül te bezárod a házat ami azt jelenti, hogy nincs bizalmad a közösségben.

— A közösségben igen, de nem az egyénekben.

— Vagyis?

— Vagyis, semmi biztositék arra, hogy minden életben maradott ember becsületes. Fogalmunk sincs miért tüntünk el tömegével, és mi volt a kiválasztás alapja feltéve, hogy volt! Tehát semmit nem tudunk és mindent el lehet képzelni, még az ellenkezőjét is. Akármit. De a régi érzelmek azok léteznek. Te szeretsz engem s én szeretlek téged. Jack és Shannon szeretik egymást. Igy van?

— Igy, volt a válasz. De nem szabad elfelejteni, hogy a két házasság kivételes helyzetben létesült!

— Mit akarsz ezzel mondani?

— Csak azt, hogy nem biztos, hogy normális helyzetben szeretnénk egymást mint most. Én férjnél voltam és gyerekem volt és vőlegény várt Shannonra. Valószinütlen volt a találkozásunk.

— Látom mit akarsz mondani! De ne felejtsed el, hogy egy bizonyos adott helyzetben a normális érzelmek közbeléptek. Tehát a szerelem létezik. Mint a féltékenység. Vagy az irigység. És biztosan vannak olyanok akik szeretik a hatalmat.

— Pillanatnyilag nem lehet semmi hatalmat elkaparintani.

— Gondolod? És mennyi ideig? Totális átváltozásban vagyunk s mi már egy hatalom magját képezzük.

— Erröl beszélni kell a többiekkel is.

— Gondolom, és Carnavon gyengéden megsimogatta az asszony arcát.

40

Jon Nemes házasassága ellenére vallásos ember maradt. Zsenge gyermek kora óta elalvás elött minden este hosszasan imádkozott. Saját imája volt ahol istenével mint apjával beszélgetett. Minden vasárnap misére kisérte anyját és nővéreit és imádta a tömjén illatát, a templom félhomályát, a gyertyafény világitotta aranyozott misztikumot.

Ebben az időben nem képzelte, hogy vallősos érzelmei és hite befolyásolják majd életét. Anyja ortodox vallásában nevelkedett de a határ másik oldalán egy kis faluban született apja protestáns hajthatatlanságát is örökölte.

Elenával kötött házassága anyja terveinek természetes következménye volt. Ő akarta, hogy elvegye legjobb barátnője lányát. A fiatalok még ha nem is voltak nagyon szerelmesek, Jon tétovázás nélkül elfogadta Elenát. Olyan szép nő volt! Ha nem valosul meg ez a gyerek koruk óta tervezett házasság, akkor a téológiát választja az oktatás helyett, hogy popává szenteljék. Igaz, hogy a házassàgot nem tiltotta a vallás s igy semmi akadàlya nem volt követni a kiválasztott útat. A dogmáktól függetlenül itt lépett közbe az apai örökség. Hitt a szűzességben és normálisnak találta a vallás szolgáinak önmegtagadó életét.

Az Esemény ami teljesen megváltoztatta földi életét, tanitás közben lepte meg. Egy szempillantás és körülötte minden összezavarodott és egy üres osztály elött találta magát. Ebben az órában fennhangon olvasták La Fontaine egyik szövegét.

Rajta kivül senki mást nem talált az osztályban.

Borzalmasak voltak az elkövetkező órák. Soha nem felejtette el az üres padok látványát, nem volt több gyerek, sem tanitó az épületben, az élettelen utcákat. Oradeàáol tíz kilóméterre az ellemi iskola Bihareában, egy halott iskola volt. És körülötte a falu is halott volt. Gépkocsik lángoltak de nem vette őket észre mert haza rohant Elenát keresni.

Üres volt a ház. Rajta kivül sehol egy élőlény. Felnyitni a rádiót a hireket hallgatni, ez volt az első értelmes cselekedete. A rádió reménytelenül néma maradt. Nem volt több szerencséje a telefonnal sem. Nem müködött s igy képtelen volt családjával felvenni a kapcsolatot. Imára volt szüksége.

A tér másik oldalán várakozó kihalt templomba ment. Örökre eltünt kezek gyujtotta gyertyák égtek még. A jeges márványlapokra borult karjait széttárva és imádkozott.

Nem emlékezett, hogy mennyi ideig maradt ebben a megdermedt pózban. A gyertyák rég leégtek már mikor felkelt és a szentek életét ábrázoló színes üvegablakokon át a nyugvó nap sugarai üdvözölték. Minden kitisztult elötte. Isten megbüntette a világot büneiért. Tiszta volt az út elötte. Megtalálni az életben maradtakat. A Kiválasztottakat, hogy Istenhez vezesse őket. Ez volt a feladata. Keresni és találni, összeterelni és vezetni a nyájat.

Elöbb onmagának kellett megtisztulnia. Margithába indult ahol gyermek korában nagyszüleinél nyaralt.

Egész éjjel gyalogolt. Útját a föld árnyékától félig takart hold és a csillagok és a tüzek fénye világitotta meg.

Margitha. Kis falu az erdőkkel boritott hegyek között. Útközben szaglálodó kóbor kutyákon kivül senkivel nem találkozott. Hallotta a bezárt állatok bőgését, de nem állt meg. Kora reggel érkezett mikor a nap felkelt a ledöntött fák boritotta Kopasz hegy mögött.

Fáradtsága ellenére kinyitotta a falu istállóit kiszabaditva az elhagyott állatokat és megállt inni.