SZÉPIRODALOM

Már félek a pusztán hagyott,
csökevényesedett Léttől is!
Úgy látszik mind megérett agymosott,
mihaszna fejekben a rossz dolgok sunyító,
galád késztetése.
Gonoszkodó bogács-fullánk szavak suttogó becézgetése
csattogva szórnak fullánkos tüskét,
míg a függetle

Valósággal ki ne állhatta azt a fajta személyiségtől totálisan vadidegen már-már provokatívan tüntető feltűnősködést, és exibicinistaságot - mely sajnos a legtöbb esetben -, akkor jellemzi az embereket, mikor egyszerre valóságos tömegnyomorban kell h

Áprilishoz képest meglepően napsugaras, szinte vidám nyárias meleg volt, amikor egy mackós termetű férfi úgy döntött, hogy taxiba szállt és beviteti magát a kórházba, mert imádott, egzotikus barátnője éppen a kilencedik hónapban volt, és persze el is

A tudatos előrelökés után
- nagy általánosságban -
csúfos Sziszifusz-bukások következnek.
Ha mozdulnak tett-akaratok,
kicsinyes baklövések,
az ember rendre elbukik,
s minden esetben
egyre keservesebb
a talpra vergődés.

Bármikor elmoshatja védtelenné
kiátkozott

Még hallgatni kénytelen
egyre idő-lakatok
néma kattogásait,
homlokának kitaszított,
pattogó zománcát,
így szorong önmaga is
e megroggyant földgolyón.

Céltalanná lett bolyongásában
is tékozló adósa a Létnek;
Mély, setét verem a Végzet,
ha odáig szükséges jutni,

Frissen beidegzett
érzetek közt már
egyre kevésbé lehet kijelenteni,
hogy biztos rév
a puszta Lét.

Megszaporodott
vonzások-taszítások
többrétű fáradtsága
még el-elemészti tagjait,
kiváltságtalanná tett Időkben
"egyesek" szerencsés kiváltságokat
kunyerálgatnak k

Előre néznék, de fél vagy tán
egész szemmel hátulra is.
Zordon háborgása hajléktalanná lett
vándor-szívemnek csak nem nyugszik.
Mert messziről is éppen úgy lehetséges tovább fájni,
sebződni viszontagságosan.

 Valami régi sérelemmel egybekötött,
el-nem-feled

A szupermodellből lett dél amerikai, egzotikus vonásokkal rendelkező színésznő felnézett a kristálytiszta égboltra, ahol csupán egy-két elárvult vattacukorpamacsra emlékeztető kisebb, gomolygó felhőfoszlány vonulását láthatta. Kilépett minden ex

Az osztály hangyabolyszerű zsongása egyszerre csak váratlanul abbamaradt. Mint amikor egy pusztító erejű, apokaliptikus, heves esőzés után hirtelen kitisztulnak az ég könnycsatornái. A szinte mindig filigrán, és csinos irodalomtanárnő, akibe a legtöb

Ahol mindenki csupán csak bólogatva,
bambán hallgat - már maga is -,
látszólagos aranybánya.
Félő a beszéd vagyonával
igazándiból már mit sem lehet kezdeni;
mintha egyszemélyessé lenne
a tolvajbeszéddel egybekötött
szakzsargon s eszperantó.

Mert kézrő

A táj puha csendjét kettő alak zúzta szét. Egy fiú és egy lány lépkedett egymás mellett, miközben lábaik a fehér hó dunyháján nyomokat hagytak.   

.

Mindenki gondolt már az öngyilkosságra, nem? Azt is mondhatnám, hogy aki legalább egyszer nem gon

Néha elgondolkodom, mi is vagy nekem?

Azon kívül, hogy egy gyönyörű szerelem.

Te vagy a nyíló virág, s benne az illat,

Egy fennkölt gondolat, mit egy álom ringat.

A csónak, mit hullámzó tenger vesz körül,

Te vagy az öröm, mitől a szív felderül.

35

Soha nem felejteti el, ahogy egy virágzó bougainvillea betakarta a Marineli kápolnát a hegyoldalban, a végtelen erdő fölött. A levegő rezgett a napsütéstől s majdnem megfoghatóvá vált, de bent friss és enyhe volt. Mindenütt a csend. Valahol az árn

Csillag hull, s én nézem egyedül,
az ég szeme rám sem rebben,
mint koldus, ki kulccsal zörget,
úgy várok befelé a csendben.

Szívem fázó vándorod,
kiben az Isten is megpihen,
s az éj szelíd fekete bársonyán
múltam suhan halkan, hidegen.

Most ben

6

A kánikula. Mint most: nyáron. Harmadik élete legboldogabb korszaka alatt mindig nyár volt. Örökké sütött a nap, még az esős évszakban is. Jó fullasztó száraz meleg. Tekintete messze hordott a ház előtt. Bozót, mindenütt bozót. A kert előtt elny

1

Szemét kinyitotta, felébredt. Egy megszokás volt. Évek óta, néhány perccel az ébresztő csengetése elött szemei automatikusan kinyíltak. Kondicionált reflex.

Az ablak nyitva volt és hallotta a mada

Mint part a víznek, úgy simulok hozzád,
nálad ring minden hallgatásom,
ha nézel, bennem csillag támad,
reszket az éj, mint egy ittas álom.

Szemedben város, sötét, szomjas utcák,
hol lábad csókolja a kő hidegét,
de karomban tested lenyugszik,
s értünk ál