A nyugdíjasok kedvelt találkahelye volt a hall. Minden reggel pontosan tízkor ott várták Rossi urat a házfelügyelőt, kiosztani a postát.
Bouber, Cazenave, Noradin és Marceau majdnem egy időben érkeztek mindíg. Beaulieu asszonyság utolsó volt, jó öt
Mumóka hirtelen elhatározással levágta a nagyra nőtt citromfüvet és a mentát a kertben.
– Hűsítő szörpöt fogok belőlük készíteni, ami jót tesz ebben a nagy melegben. – közölte a fájós lábszárát kenegető Medvegúzzal.
– Az igen jó ötlet – válaszolt
Olyan természetes, oly magától értetődő, hogy soha senki egyetlen pillanatig sem kérdőjelezi meg a tényt, hogy rajta múlik az élet. Mindenki tisztában van vele egészen apró korától, hogy testünk motorja egy takaros kis izomköteg, melynek neve szí
Madárfüttyös kis falumban
istenadta vasárnap van.
Nem szól duda, nem jár futár,
csupán a harkály kalapál.
Rigócska a hírét cifrázza:
nyitott az utcai cukrászda!
Versenyt trillázik, fújja a dalom:
pihen a flex, nem visít vason.
Nyurgul a gyom, s
Nakonxipánban ma hullt a hó,
úgy hiszem, megfagyott a szívem,
a kezem a szememnek rajzoló
megakadt egy végtelen íven,
már nem vonzanak titkos színek,
még a sötétkék csendje zavar,
társaim mindnyájan szelídek,
most sétálunk, ropog az avar.
Csak a sz
Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.
– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?
– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.
– A lecke megvár, komám, d
Sehol se vagy. Sehol sem talállak. Sehol sem lelek rád. Útra kelek hát, hogy megkeresselek. Hosszú és fáradságos lesz az út, minden megtett lépés, minden érted gondolt gondolat, minden leírt és kiejtett szó, minden hősies és elvetemült tett. Bejárom
