Nemes Lampérth József képe alá
mert beleáll konokul a szívben vöröslőn forgó ittlét
a zöldekbe zordul őrzik ráomlanának felavatott egek
kékjei hűsen de szelíden alatta lombtalan fák mutatva
az izzó erők belső koronáit ahogy világol az árva jelenlét
ékköveinek narancsszín árnyalatait a hűség tűzfalai
fogják fel az ittlét lejt igen némán de majdhogynem
robbanva a néptelen út földszagú középarányosában
ahol szent a csend ódon kanyarogva ki a mából a lélekben
időzik s ugyanúgy időtlen territórium a Gellérthegy délcegen
Hozzászólások