Bortnyik Sándor képe alá
ahol egy kicsit egykor volt macskaköves út lejt
bólints szürkéskék emlékeimre mit az Idő fölszed
s fekete kandeláberek szökő félhomálya övez
idegen gázláng szikáran idegen de szívnek ismerős
álma még nem világol csak a robosztus mozdulataim
s acélos hűség tart lépcsőzetesen apró fény-lendületet
otthonok mosolyognak süketen és sötéten egy lobbanás
legyél megannyi ablakból integető pillanatnyi mindenségben
ahogy érkezésed szelídíti a darabos várakozást hozzád
lejtenek vigyázva már tündöklő kandelábereim árnyaimat
vesd mögém tüzeddel s utad macskaköveit add nyomomban
emelkedő ódon de lágyan hívogató csend a szívből visszafelé
Hozzászólások